Az életünk teljesen megváltozik.

 

Helo! Itt a rész tudom h rövid lett de sajnos most csak ennyi jött! legközelebb majd hoszabbat rakok! Rem. tetszik! pusy

 

- Ez nem lehet. Nem hagyhatsz itt. Neeeeeeeeeem…. - ordított fájdalmába.

Egyszer elsötétült minden. Tom a hálószobánkban ébredt. Fekete öltöny volt rajta. Nem értett semmit. Elindult lefelé a nappaliba és ott látta hogy ott a nyitott koporsóm, benne fekszek én, körülöttem áll sok sok ember. Családtagok, ismerősök, barátok. Bill megfogta Tom vállát.

- Mi folyik itt Bill? – nézett könnyes szemmel Tom Billre majd rám.

- Még mindig nem tudtad feldolgozni ugye? – kérdezte Tom Billtől.

- Hogy kerülök én ide? Mi folyik itt, nem értek semmit. – fogta a fejét Tom.

- Tom! Ez Zsuzsinak a temetése. Vagyis a temetés előtti virrasztás. – mondta Bill komolyan. – Menj oda hozzá! Búcsúzz el! – mondta Bill majd picit hátulról megbökte Tomot hogy induljon el a koporsó felé. Mikor oda ért csak állt ott és nézte a mozdulatlan arcom. A sírás megszűnt, mindenki Tomot figyelte.

- Miért hagytál itt? Annyira szeretlek. Nagyon hiányozni fogsz. – mondta Tom és rátette a kezét a kezemre. Hirtelen kipattant a szemem…

- Te is nekem. – mondtam hirtelen. Tom nagyon megijedt.

- Ááááááááááá. – ordított fel. Hirtelen ismét a kórházi szobában volt, és a feje az ágyamon feküdt. Én még mindig kómában ott feküdtem mellette. – Tehát csak álmodtam mindent? Ajj istenem köszönöm! – beszélt magában.

Az órára nézett ami már reggel fél9et mutatott. Rám nézett de nekem még mindig csukva voltak a szemeim és még csak meg se rebbentek. Eltelt 1hét 2hét 3hónap 4hónap de én még mindig kómában feküdtem a kórházban. Tomék teljesen kimerültek voltak. Reggel mikor még otthon aludt mindenki csörgött Tom telefonja. Nagy nehezen felvette.

- Tessék. – vette fel álmosan a telefont.

- Mr. Kaulitz? - …

- Igen én vagyok ki beszél. – kérdezte.

- Zsuzsi orvosa vagyok. Azonnal be kell jönnie a kórházba. Zsuzsiról van szó…

Hali! Na itt vagyok újra!:) És itt a 65. rész is:) Remélem tetszeni fog. Megpróbálok minden második, harmadik napon felrakni részt de nem ígérek semmit. Puszika!

Olvasás közben hallgasd: https://www.youtube.com/watch?v=z9SOUTcopfA

 

 

- Nos a lány most kómában van. A nagy stressz miatt és mivel nem pihent rendesen, belső vérzése lett(nem tudom h lehet e ilyen de most ez van:D). Egyenlőre stabilizáltuk az állapotát, de élet és halál között lebeg. Nem lehet tudni hogy fel fog e ébredni egyáltalán még az életben. De a remény hal meg utoljára. Szóval, kérem legyenek türelemmel. Mindent megteszünk a lány felépüléséért. – mondta az orvos és készült elmenni.

- Bemehetünk hozzá? – kérdezte Melinda mikor már készült elmenni az orvos.

- Be, de 1xrre csak 1 ember menjen be egyenlőre. Beszéljenek hozzá, mert lehet hogy hallja és lehet hogy ez segít a gyógyulásban ha érzi hogy ott vannak mellette. 435-ös kórteremben találják az Intenzív osztályon. 5. emelet. – mondta az orvos és elment.

- Na gyertek. – mondta Meli és elindult a lift felé. A fiúk csak követték. Tom teljesen magába zuhant. Megtalálták a kórtermemet, és az első Melinda volt aki bejött hozzám. – Hát szerbusz tesókám. Nagyon megijesztettél minket hallod. Azt hittük elveszítünk, de ez nem történhet meg szóval tessék csak felépülni nekem. – suttogta. – Kint várnak a szeretteid, és azt várják mikor nyitod végre ki a szemeidet és mosolyogsz újra ránk. Na meg lököd a hülyeséget. – nevette el magát és elkezdett könnyezni. – Tudom hogy nem akarsz miket itt hagyni és meg ne próbáld megtenni mert esküszöm vissza rángatlak és kapsz egy jó nagy nyaklevest. Nagyon hiányzol, és épülj fel Zsuzsi. – sírta el magát. – Nagyon szeretlek. Most be fog jönni Bill aztán Tom szóval nem leszel egyedül. Nemsokára megint jövök. Szia és tarts ki, tessék felébredni! – szorította meg a kezem és adott rá egy piszit, majd kiment a szobából. Ahogy kilépett az ajtón Bill nyakába borult és sírni kezdett. Bill csak nyugtatta több kevesebb sikerrel.

- Bemész? – nézett Bill Tomra mikor Melindát sikerült megnyugtatnia.

- Menj előbb te. Én szeretnék kicsit tovább maradni. – mondta Tom majd leült Meli mellé a székre.

- Rendben. – mondta Bill majd bejött ő is hozzám. Leült az ágyam melletti székre és megfogta a kezem. – Hello Zsuzsi. Miért nem akarsz már felkelni? Igaz még nemrég alszol de már hiányzol. Gyerünk, tessék felkelni. – mondta de sajnos az arcot ugyan olyan rezzenéstelen volt mint előbb. – Látom, makacskodsz. Nem siettetlek ám semmiben, de ha jónak látod az időt akkor igenis szeretnénk ha újra nyitva lenne a gyönyörű szemed és mosolyognál ránk. Remélem, nem kell erre sokat várni. Nem fogsz te itt hagyni minket, érzem. Szükségünk van rád. De legjobban Tomnak. Nem akar elveszíteni téged is, azt nem élné túl. Nagy jövő áll még előtted. Várom, hogy felébredj, és nagyon szeretlek. – puszilta meg ő is a kezem de már könnyezett. – Most mennem kell, Tom fog bejönni hozzád. Nem maradsz egyedül. Holnap újra jövök, és itt leszünk veled mind. Várjuk a csodás percet hogy felébredj kedves! Szerbusz. – mondta majd a szemeit törölgetve kiment a szobából. Meli és Tom ölelve egymást várták hogy kijöjjön Bill és végre Tom láthassa szerelmét. Be is ment rögtön miután kijött Bill a szobából. Mikor bemjött hozzám rögtön elkapta a sírógörcs. Látta hogy csövek lógnak ki belőlem én meg csak fekszek mozdulatlanul. Onnan lehetett tudni hogy élek hogy a szívemet figyelő gép adta a hangot hogy még jár a szívem.

- Szia szerelmem. – szólt hozzám miután leült az ágyam szélére. – Annyira hiányzol már, szeretném ha felébrednél, hisz még sok megbeszélni valónk van. Nagyon sajnálom azt amit mondtam otthon. Annyira szégyenlem magam és bűntudatom van hogy miattam történt ez az egész. Mert tudom, hogy így van. Nem gondoltam komolyan, nem akartalak leordítani. Tudom hogy neked nehezebb sokkal. Kérlek bocsáss meg nekem. Kérlek ébredj fel, ne hagyj itt. Nagyon fáj hogy így kel lássalak. Csövek lógnak ki belőled és csak a gépek jelzik hogy még élsz. Annyira jó lenne újra látni a mosolyodat. Na, jól van. Nem siettetlek. Egész este bent leszek nálad nem hagylak egyedül. Szeretlek. Mindjárt jövök csak szólok Meliéknek hogy nyugodtan menjenek haza. – mondta és kiment Meliékhez. Úgy beszélt hozzám mindenki mintha nem is aludnék. De jól esett. Mélyen a tudatalattimban hallottam minden szavukat, annyira szerettem volna reagálni, de valami visszatartott, és nem tudtam. Ordítani tudtam volna magamban hogy nem tudok nekik válaszolni, rájuk nézni,csak a hangokat hallom. Tom visszajött a szobámba és leült az ágyam melletti székre. – Ismét itt vagyok kicsim. – mondta és megfogta a kezem. Nem szólt már ez utána hozzám, nem tudott mit mondani. Csak fürkészte az arcom meg puszilgatta, hátha felébredek de nem így lett. Letette a fejét a kezem mellé az ágyra. Kb. hajnali 2 lehetett ekkor. Mihelyst letette a fejét, a szív ellenőrző gépem elkezdett jelezni valamit. Ránézett a gépre és ennyit látott.

-------------------------------------------------------(képzeljétek hozzá a hangot).

- Úr isten. Zsuzsi, ne kérlek. Segítség, valaki jöjjön már, orvost! Valaki kérem! – ordított ki a folyosóra, és két nővér szaladt is hozzám. Az egyik elkezdte rajtam a szívmasszást, hátha újra indul a szívem.

- Menj, szólj gyorsan Grümbergnek (orvosom neve). – mondta a szívmasszást végző nővér a másiknak. Ő szaladt is és egy fél perc se telt bele máris ott volt az orvos. Tom a kezemet fogta, és sírt.

- Kérlek ne menj el, szeretlek. – mondta Tom sírva.

- Álljon arrébb kérem. – mondt az orvos Tomnak aki hátrébb is állt.  Gyorsan adja a defibrillátort! – mondta az orvos a nővérnek. Rögtön hozta is a nővér. Az orvos a mellkasomra tette a két tappancsot és visszaszámolt. – 3, 2, 1 most. – Felemelkedett a mellkasom az újraélesztéstől. A gép még mindig csak sípolt folyamatosan. A nővér még mindig végezte a szívmasszást. - Kész. – mondta az orvos mire a nővér befejezte a szívmasszást és ismét a defibrillátort használták. 3, 2, 1 most. – mondta ismét az orvos de még mindig semmi. Ez ment 8 percen keresztül. Tom már majd bele halt az idegbe hogy nem akar a gép újra csipogni ezzel jelezve hogy ismét dobog a szívem. Az orvosok már nem sok mindent tehettek. Az orvos utoljára megpróbálja, de ha ez sem sikerül akkor már nincs több remény. - Kész. – hangzott el az a szó mikor utoljára defibrillálnak. – 3, 2, 1 most. – mondta az orvos. Tom ekkor a gépre nézett könnyes szemeivel. És ismét kétségbe esett. A gépen még mindig csak egy vízszintes csík ment. Az orvosok nem tehettek többet. Csalódottan takart be egy fehér lepedővel az egyik nővér. Az orvosok szó nélkül elhagyták a szobát. Csak a fő orvos mondta Tomnak hogy sajnálom. Kiment mindenki csak én meg Tom maradtam. Tom összerogyott az ágyam ellőtt a földön és zokogott. Ordítani kezdett.

- Ez nem lehet. Nem hagyhatsz itt. Neeeeeeeeeem….

 

Ennyi lenne, nemsokára itt a folytatás...puxi! Komííkat kéjek o.o

 

Na hali! Bocsi a sok sok késésért de sajnos nem volt időm ínri, most viszont egy viszonylag hosszú rész teszekl fel. z utolsót, ez után már csak Aug közepén lesz ismét rész, mert megyek nyaralni pénteken és addig nem lesz itthon. Viszont addig gyüjtöm az ötleteket. Remélem tetszik majd a rész! Pusy! Komikat kérem!:)

 

 

- Hát ti meg mit tevékenykedtek itt konyhatündérek? – kérdezte vigyorogva Tom mikor lértünk.

- Reggelit csináluuunk. – mondta Meli és kinyújtotta Tomra a nyelvét.

- Am Georgék merre vannak? Nem láttuk már tök rég őket. – mondtam miközben leültem az asztalhoz.

- Zsuzsi, húzzál vissza a szobába! Neked még pihenni kell! Még a végén rosszul leszel. – förmedt rám Bill.

- Már jól vagyok nyugi, ha rosszul érzem magam majd fel megyek oké apu? – kérdeztem tőle szórakozottan.

- Najó túlvan tárgyalva. – mondta mosolyogva majd a reggelit lepakolta elénk.

- Na szal hol van Georg meg Karol? – kérdeztem vissza.

- Hát ők elmentek. Elutaztak Amerikába Karolnak valami rokonához és kb 1 évig nem jönnek haza. – sorolta Bill.

- Hogy mi? És el sem köszöntek? Hát ez jól esett mondhatom… - sértődtem be mert tényleg rosszul esett.

- Tőlünk elköszöntek de te akkor rosszul voltál, nem akartak zaklatni de sokszor puszilnak és sok sok gyógyulást kívánnak neked. – mondta Tom majd újra enni kezdett.

- Ó rendben, ez rendes tőlük csak tényleg rosszul esett picit. Na de mind1. Hiányozni fognak. – mondtam letörten.

- Nyugi, hamar elfog menni az az év. Addig mi is pihenünk legalább nem kell menni turnékra meg stb. – mondta Bill.

- Oké oké megértettem! – tettem fel a kezem védekezően, erre mindenki elmosolyodott.

- Kösz a kaját! – mondta Tom majd felállt az asztaltól és felviharzott a szobánkba.

- Ennek meg mi baja lett hirtelen? – kérdezte Melinda és kérdően nézett rám.

- Fogalmam sincs előbb még semmi baja nem volt. – mondtam és furán néztem Tom után.

- Lehet hogy előbb még semmi baja nem volt, de most van valami baj, érzem hogy rosszul érzi magát és nem fizikailag. – nézett rám Bill.

- Utána megyek. – mondtam majd felálltam az asztaltól és mentem fel a szobába Tom után. – Kopkopp. – mondtam halkan és nyitottam be a szobába. – Bejöhetek? – kérdeztem halkan az ágyon fekvő Tomtól.

- Gyere kicsim. – mondta halkan de nekem háttal feküdt és még csak megfordulni sem méltatott.

- Mi a baj? – kérdeztem tőle miközben leültem mellé az ágyra.

- Semmi. – mondta és még mindig nem nézett rám.

- Na nekem ezt nem tudod beadni, mond el hogy mi a baj kérlek mert megrémítesz. – mondtam és simogattam a hátát.

- Nem érted hogy nincs semmi bajom? Ennyire nehéz a felfogásod? – ordított rám miközben ellökte a kezem a hátáról és felült. Ekkor már rám nézett. Én csak szótlanul néztem rá, teljesen megrémített. – Jaj kérlek ne, ne haragudj, nem tudom hogy mi ütött belém ne… - folytatta volna de nem hagytam.

- Hogy ne haragudjak? Mit tettem hogy ezt kapom? Mit tettem? – mondtam emeltebb hangon, és közben könny gyűlt a szemembe.

- Jaj Zsuzsi kérlek ne haragudj, nem tettél semmit, csak csak nem tudom megemészteni hogy meghalt a babánk, nem tudom megemészteni, nem tudom…- sírta el magát. – Nem tudom.

- És én? Szerinted én meg tudom emészteni? Szerinted én nem érzem rosszul magam? Nem tudod felfogni, hogy nekem a legrosszabb?  Mert nem neked a legrosszabb Tom Kaulitz hanem nekem! Nekem szakad meg a szívem, én hittem azt hogy meghalok amikor a kezemben tartottam az élettelen testét a szülés után…és nem neked. Elegem van! – kiabáltam zokogva.

- Kérlek…- mondta és meg akart ölelni, de nem engedtem.

- Hagyj békén. – mondtam majd kiszaladtam a szobából. Tom belefúrta a fejét a párnába és úgy zokogott. De 2 perc mulva felkapta a fejét és rohant utánam.

 

Közben nálam…

 

Miután kirohantam a szobából nagy ajtócsapkodással, szaladtam lefele az emeletről, át a nappalin zokogva és ezt Billék is észre vették.

- Zsuzsi mi a baj? Mi történt? – kiabált utánam Bill. Én nem szóltam csak felkaptam a cipőmet és köntösbe meg fehérneműben szaladtam ki az utcára. Nem tudtam hogy merre megyek csak szaladtam. Bill mire kiért a nappaliba sehol nem voltam. Tom rohant lefelé a lépcsőn és majdnem fellökte Billt.  – Tom normális vagy? Nem látod, hogy itt állok? Mi bajod van neked is? – háborgott Bill.

- Hol van Zsuzsi? – kérdezte idegesen Tom.

- Elszaladt valamerre. De hallottad amit az előbb mondtam? – kérdezte Bill karbatett kézzel.

- Megkeresem. – mondta Tom majd ő is elviharzott, utánam. Bill csak a fejét rázta de nem értette hogy mi lehet a baj. Vissza ment Melihez.

- Mi történt? – kérdezte aggódva Meli.

- Fogalmam sincs mi ütött beléjük. Zsuzsi elviharzott valamerre, Tom utána…szerintem össze vesztek. – mondta Bill.

- Úr isten, Zsuzsi még nagyon gyenge, nem lett volna szabad elengedni. Mi lesz ha valami baja esik? – kezdett el aggódni Meli.

- Nem lesz semmi baja nyugi, Tom úgyis megtalálja. – nyugtatta Bill Melindát.

Közben én csak rohantam és rohantam, már azt se tudtam hogy merre vagyok. Megálltam kifújni magamat, de elkezdtem szédülni é úgy döntöttem bemegyek egy vendéglőbe kérni egy pohár vizet. Bementem a legközelebbi gyorsétterembe és kértem egy pohár vizet. Mikor emeltem a számhoz hogy igyak hirtelen kiesett a kezemből a pohár és összeestem. Elveszítettem az eszméletemet, és a pultos srác rögtön odarohant hozzám.

- Kira hívj mentőt gyorsan! – mondta a srác a kolleganőjének mikor látta milyen fal fehér vagyok és nem akartam magamhoz térni. A csaj rögtön tárcsázta a mentőket.

 

Közben Tomnál…

 

Tom csak szaladt utánam de nem talált sehol. Keresett össze vissza. Közben rossz érzése támadt, érezte hogy valami nincs rendben velem. Egy ordító mentő elhaladt mellette, egyre jobban érezte hogy nagy a baj. Keresett még mindig össze vissza de sehol nem talált. Már mikor sötétedett hazament csalódottan de nagyon ideges volt hogy nem talált sehol, már csak abban reménykedett hogy otthon leszek mire ő hazaér. Mikor hazaért hogy egy ideges Billel találta magát szembe.

- Mi történt? – kérdezte idegesen Tom mikor látta hogy öccse sírt.

- Hát az történt hogy most hívtak 1 órája a kórházból, hogy Zsuzsit bevitték mert össze esett egy gyorsétteremben. És nem akar felébredni. Melinda rögtön sietett a kórházba de én megvártalak téged. Mi a fenét csináltál vele? – kérdezte Bill idegesen.

- Semmit csak össze vesztünk. Ráordítottam amikor kérdezte hogy mi a bajom. – mondta Tom a kezét tördelve és lehajtott fejjel.

- Mi a fenén vesztetek össze? Hisz semmi baj nem volt. – mondta Bill és a testvére vállára tette a kezét.

- Azon hogy ordítottam vele, mert alig bírom feldolgozni a gyerek halálát…- folytatta volna de Bill közbe vágott.

- Hát megbolondultál? Arra nem gondoltál hogy neki sokkal rosszabb és most bíztatásra lenne szüksége tőled, nem arra hogy leordítod a fejét te idióta! – kiabált Bill Tommal. Tomból meg elő tört a zokogás.

- Annyira hülye vagyok. Tudom ezeket de elveszítettem a fejem. Elveszítettem a gyerekem, és most lehet hogy Zsuzsit is, tiszta idióta vagyok, sose bocsájtom meg magamnak ha Zsuzsival történik valami. Az én hibám, az enyém…- zokogott Tom és közben térdre rogyott.

- Nyugodj meg! – guggolt le hozzá Bill és átölelte. – Nehéz időszakon mentek keresztül, nem a te hibád, nyugodj meg! Nem lesz semmi baja Zsuzsinak fel fog épülni és sok kisbabátok lesz még. – nyugtatta Bill Tomot, kisebb nagyobb sikerrel. Ekkor hirtelen megcsörrent a telefon. Bill rögtön felkapta.

- Igen? – szólt bele remegő hangon Bill.

- Bill! Tom hazaért már? Azonnal gyertek be a kórházba! Zsuzsi élet halál között lebeg, mindent megtesznek az orvosok de lehet hogy elveszítik! Gyertek be kérlek titeket! – zokogott Melinda a telefontban. Bill köszönés nélkül lecsapta, kézen ragadta Tomot és rohantak a kocsihoz. Bill vezetett az úton elmondott mindent Tomnak aki nagyon félt hogy elveszít. Mikor beértek a kórházba Meli zokogva rohant Billhez. Még semmit nem tudtak. Leültek a székékre mind a 3man és csendben nézett mindenki maga elé. Kb. 2 óra mulva kijött a műtőböl az orvos.

- Maguk Zsuzsi hozzátartozói? – kérdezte az orvos.

- Igen mi vagyunk én a barátja vagyok. – pattan fel Tom és Meliék is.

- Kérem üljenek le. – mondta az orvos.

- Mi történt Zsuzsival mondja már! – kiabált Tom sírva.

- Kérem előbb üljön le! – mondta a doki, mire Tom és Billék is leültek.

- Na kérem mondja ne húzza tovább az időt. – mondta Meli miközben Bill kezét szorította.

- Nos a lány…

Ennyi lenne....pááá!

- Mi történt? Kérem mondjon már valamit! – ugrott fel Tom idegesen a székből. A szeme tele volt könnyel.

- Kérem üljön le. – mondta a nővér és Tom le is ült.

- Kérem, Lina menjen el, majd én. – jött oda az orvos. A nővér úgy is tett. A doki belekezdett…

- Nos, Tom, a barátnője egy rettenetes traumának lehetett kitéve. Miután behozták megultrahangoztam a műtőben. Meg kellett szülnie a gyermeket, ha életben akart maradni. Sajnálom de nem tudtuk a picit megmenteni. – mondta az orvos mire Tom nem bírt megszólalni csak ismét könnyek gyűltek a szemébe és zokogni kezdett. De nem csak ő hanem Bill és Melinda is. Tom a székből a földre rogyott és ott zokogott. – Sajnálom! De kérem legyen erős! A barátnőjének most nagy szüksége lesz magára. – mondta az orvos és elment.

Tom csak zokogott és Bill meg Meli átölelte.

- Ez nem lehet! Nem történhet ilyen! – mondta akadozva. Billék csak szorosabban ölelték. Kb. 2 óra mulva felébredtem a kórházi szobámban. Egyedül voltam. Megsimogattam a hasam, és ismét elkezdtem könnyezni majd sírni. Halkan sírtam. Benyitott valaki halkan és bejött majd leült mellém. Felemeltem a fejem és láttam hogy Tom az és ő is könnyes szemekkel tekint rám.

- Tudod Tom, mindig arra arra gondoltam az elmúlt pár évben, hogy milyen  is lesz majd, mi…mikor megszületik a babám és hallom hogy felsír, majd amikor először rám mosolyog. De…de ezt ne…nem tudhattam meg. Nem…nem tudhattam meg. – kezdtem el zokogni. Tom átölelt, és csak sírtunk.

- Erősnek kell lennünk kicsim. Én mindig melletted leszek. Lesz még babánk hidd el, de nem szabad össze törnünk teljesen. Meg fogod még tudni milyen ha felsír a babád, mert lesz gyerekünk. De most legyünk erősek. Nagyon fáj nekem is. Rám számíthatsz. Mindig melletted leszek. – mondta Tom suttogva és közben sírt. Én csak szorosabban átöleltem és úgy sírtunk tovább…. Rettenetesen fájt a szívem, hogy elvesztettem életem egyik értelmét a leendő kisfiamat. De mégis rájöttem arra hogy nem szabad nagyon össze törnöm, hisz ezzel csak rosszabb lesz nekem is és Tomnak is.

Teltek a napok, és még mindig rettenetes depresszió ült rajtam amitől azt hittem hogy vége az életemnek. Nem tehettem semmit, rám telepedett. Tomék minden áldott nap bent voltak nálam, és 4 nap után haza engedtek a kórházból. Ismét valami jó akarónk kiadta a lapoknak hogy haza engednek, de azt senki se tudta hogy hogyan és ki volt az. Mikor a házunk elé értünk több 10 újságíró fogadott minket akik alig hagyták hogy a kocsiból kiszálljunk. Rettenetes volt. Én csak csendben Tom karjainak biztonságába bújtam és próbáltam takarni magam a fényképező gépek elől, ami nem igazán sikerült. Csak úgy áradtak a kérdékes: „ Zsuzsi, tényleg terhes volt és elvetélt?; Mr. Kaulitz, mikor akarták elmondani a világnak a hírt?; Mi lesz így a Tokio Hotellel, a rajongók mit fognak szólni?; Zsuzsi miért akarta, magához kötni egy gyerekkel Tom Kaulitzot? Mi volt a szándéka ezzel? Lehet hogy jobban járt Mr. Kaulitz hogy a barátnője elvetélt? – na az utolsó kérdésnél (vastagon) betelt nálam a pohár és az ajtó küszöbébe megálltam majd vissza fordultam.

- Mi a f*sz van magukkal? Miért csinálják ezt? Hogy lehetnek ekkora taplók? Nem állt szándékomban a hírnévért teherbe esni, sőt nem is akartam ezt a gyereket! Viszont nem akartam elvetetni. Hogy lehetnek ekkora undorító barmok, miért háborgatják az egészet? Nem veszik észre hogy mind2őnknek fájnak a kérdéseik? Maguknak nincs lelkük, se szívük, csak a pénzért nyomorítják meg az ember életét. Hagyjanak minket békén. Takarodjanak innen! TAKARODJANAK! – ordítottam végig, és közben zokogtam. Gyenge voltam még és a lábaim hirtelen kicsúsztak alólam. Tom szerencsére mögöttem állt és elkapott. Felvett az ölébe majd bevitt a házba. Bill kint maradt még.

- Látják mit csináltak? Teljesen le van gyengülve és rosszul van. Értsék már meg elveszítette a gyermekét ahogy a testvérem is. Tudják mekkora fájdalmat élnek át, és nem csak ők hanem mi is? Hogy képesek erre? Nézzenek már kicsit magukba kérem, hogy mit tennének maguk ebbe a helyzetbe! Szégyellhetnék magukat. És most tűnjenek el. – mondta Bill egy kicsit emeltebb hangon, majd bejött a házba és jól becsapta az ajtót. Az újság írók, csendben eltűntek, talán észrevették magukat…de ki tudja lehet hogy ebből is csak egy csípős sztori lesz. Közben engem Tom felvitt a szobámba és betett az ágyba. Észrevette hogy nagyon forró a homlokom és égek a láztól. Teljesen kipirult az arcom. Hozott vizes ruhát és a fejemre tette, majd beadta nekem a nyugtatót, fájdalom csillapítót és láz csillapítót amit még az orvos írt fel a kórházban mert várható volt hogy felmegy a lázam. Nagyon rosszul voltam, fal fehéren tekintettem Tomra, aki ijedt szemekkel nézett rám.

- Nyugodj meg kicsim nem lesz semmi bajom. – mondtam halkan és gyengén és megfogta ma kezét.

- Remélem is, neked mellettem a helyed, és túl éljük ezt az egészet. Tudom hogy rettenetesen rosszul vagy de majd a gyógyszerek segítenek. – mondta Tom halkan.

- Engem a fizikai fájdalom nem érdekel, nekem itt fáj. – mondtam majd a tenyerét a mellkasomra raktam. – Itt fáj rettenetesen.

- Tudom, nekem is fáj nagyon, de szívem túléljük, ahogy mindent, a mi szerelmünk nem vész kárba. Meglátod több száz gyerekünk lesz még. – mondta mire én egy picit elmosolyodtam.

- Több 100? Ajjaj akkor igen bele kell húznunk, de nem lesz könnyű. Biztos több 100at akarunk mi? – mondtam már mosolyogva de még elég gyenge voltam.

- Bizony ám több 100 lesz, és ha már egy picit jobban érzed magad el is kezdünk gyakorolni rá, és dolgozni rajta. – mondta már ő is mosolyogva.

- Alig várom. – mondtam majd gyenge kezeimmel megfogtam a tarkójánál ezzel jelezve hogy hajoljon közelebb. Lehajolt hozzám majd megcsókoltuk egymást. Úgy éreztem hogy vissza térek, és kezd elmúlni az erős depresszióm. A szerelmünk egyre csak erősödött és én is erősödtem vele együtt. Tom elment lefürdeni majd befeküdt mellém az ágyba és egymás karjában elaludtunk. Reggel mikor felébredtem Tom még édesen szuszogott mellettem. Éreztem hogy lement a lázam és már a hasam se fájt annyira mint tegnap este. Megfordultam a másik oldalamra, és erre Tom felébredt és hátulról gyengéden átölelt.

- Jó reggelt szívem. – mondtam halkan majd vissza fordultam felé és megcsókoltam. Meglepődött, hisz ezt nem várta. Kipihentem magam az este és éreztem hogy az erőm majdnem 100%-a tombol bennem arra várva hogy kiszabadulhasson. Csókoltam Tomot egy picit vadabban ezzel arra utalva hogy elkezdhetünk dolgozni a több 100 gyereken:D. Tom ezt érzékelve a hátamra fektetett és gyengéden de egyszerre vadan, vagyis olyan Tom Kaulitzosan megcsókolt és jött a többi:D(gyengébbek kedvéért előjáték…xD) Mielőtt még elkezdtük volna az egsönt Tom rám nézett és megszólalt.

- Biztos hogy akarod? Elég erősnek érzed magad? – nézett mélyen a szemembe.

- Igen, kívánlak, erős vagyok, és szeretlek, és hát muszáj elkezdeni bemelegíteni a több 100 gyerekre:D – mondtam nevetve mire Tom is elvigyorodott olyan kis kajánul majd megcsókoltam. Tom elővett egy gumit felhelyezte magának és innentől fantáziátokra bízom hogy mi történt de legyen nagyon 18+-os:D Mikor végeztünk(:D) és már egymás karjában feküdtünk Tom megszólalt.

- Annyira szeretlek. – mondta.

- Én is téged! – válaszoltam.

- Mi ez a jó illat? – kérdezte majd beleszagolt a levegőbe.

- Nem tudom, de isteni, menjünk le nézzük meg! – mondta majd kimásztunk az ágyból, fehérneműket és köntöst fel majd lemásztunk kézen fogva kócos fejjel a konyhába ahol épp Bill és Melinda tevékenykedett…

Hát itt van ez a rész is, és elég nehéz volt megírni szal remélem hogy kapok kommentet, min 3mat! Addig ne óm lesz rész! Pusy! Rem tetszik!

A reggeli újság címlapján én és Tom szerepeltem amikor épp a bababoltban voltunk és vásároltunk. A címlapon ez ált: „Tom Kaulitz barátnője gyereket vár!” Beleolvastam idegesen a cikkbe aminek egy részlete ez volt: „ Tom Kaulitz a Tokio Hotel gitárosának barátnője gyermeket vár, és a képekről ítélve már a terhesség közép időszakában lehet. Miért titkolták? Így csak rosszabb lesz minden! A rajongók ki vannak akadva és óriási harag van a szívükben, őrjöngés van. Hogy fog ez vajon végződni?...” Én teljesen kiborultam. Bőgve oda szaladtam Tomhoz és megmutattam neki a cikket. Ő is nagyon ideges lett. Én már kezdtem rosszul érezni magam. A vérnyomásom felszökött és hányingerem lett. Felszaladtam a wcre és kihánytam magam. Ekkor csengetést hallottam, és mentem sápadtan kinyitni az ajtót. Az ajtóba több 10 újságíró állt, és kérdezősködtek, a gépek meg kattogtak. Próbáltak bentebb jönni, amit én nem igazán tudtam megakadályozni. Tom és Bill jelent meg és ők kilökték az újságírókat az ajtón és bekulcsoltál. Behúzták a függönyöket és leültünk a sötét nappaliba. Egyre rosszabbul éreztem magam. Éreztem hogy valami nincs renden a babával. Hirtelen egy nagy fájdalom nyilallt a hasamba mire oda kaptam. Lenéztem az ágyékomra és láttam hogy tiszta vér vagyok. Nagyon megijedtem.

- Toom! – kiabáltam neki sírva. – Kérlek, vigyél be a kórházba, nagy baj van.

- Úr isten. – így reagált mikor meglátta hogy tiszta vér vagyok. – Gyere gyorsan. - Húzott fel a kanapéról, de én megszédültem és majdnem összeestem. Átkarolt, Bill kinyitotta az ajtót, és kezdte törni az utat Melivel együtt az újságírók között. Mire a kocsihoz értünk nagyon sápadt lettem. Betettek a kocsiba hátra és beszállt mellém Melinda aki próbál nyugtatni hogy minden rendben lesz, de én még mindig véreztem. Oda értünk a kórházhoz, és engem betoltak egy székbe és rögtön a műtőbe vittek. Ébren voltam, tisztába voltam hogy mi történik. A babám élete egy hajszálon függ. Ultrahanggal megnézte a doki hogy mi a gond.

- Zsuzsi! Erősnek kell lennie. Megkell szülnie a gyermeket. Most. – mondta a doki komolyan.

- Mi? De hát ez még csak az ötödik hónap. – mondtam idegesen.

- Zsuzsi, ha nem szüli meg akkor meghal. – mondta.

- De miért kell megszülnöm? – kérdeztem már sírva.

- Kérem legyen erős. A gyermekénél nem fedeztem fel életjeleket. Sajnálom de, de a gyermeke meghalt a hasába. – mondta a doki én meg kiborultam.

- Neeeeem. Az nem lehet. Kérem neeee. Neeee. – kiabáltam és sírtam, erre Tom berontott a műtőbe.

- Mi történt? Mit csinálnak vele? – ordított idegesen.

- Kérem menjen ki! – mondta a nővér de Tom félrelökte és nem akart kimenni. – Kérem vigyék ki az urat! – mondta a nővér 2 orvosnak akik kivitték és utána vissza jöttek hozzám.

- Kérem Zsuzsi, tudom hogy nagyon nehéz ez magának de meg kell szülnie a babát, mert maga is meghal. – mondta idegesen az orvos. Én csak bólintottam de még mindig sírtam.

- Amikor szólok nyomjon….MOST! Nyomjon Zsuzsi! – mondta az orvos. Én csak erősen nyomtam ki a babát, de nagyon nagy fájdalmaim voltak.

- Ááááááá! – ordítottam. Kihallatszott a folyosóra is, és Tom nagyon ideges lett.

- Be kell mennem hozzá! Nem hagyhatom hogy baja legyen! – pattant fel de Bill lefogta! – Nem hagyhatom hogy baja legyen! Neeeem! – kiabált Tom, Billt megölelte és úgy zokogott. Én már az utolsó nyomásnál jártam.

- Áááááá. – ordítottam utoljára majd vissza dőltem az ágyra. Láttam ahogy azt a pici testet a karjába fogja az orvos és lerakta az asztalra és bebugyolálta egy kendőbe. Nagyon pici volt. És élettelen. Csak zokogtam, egyre jobban.

- Meg szeretné fogni? – kérdezte az orvos halkan. Én csak bólogattam. Nem tudtam megszólalni. A karomba adta az orvos a gyereket majd kiment a szobából és csak 1 nővér maradt bent. Szinte semmi súlya nem volt. A pici szemei csukva voltak és nem mozdult. Fedeztem fel hasonlóságot rajta és Tomon. Apjára ütött volna. Rettenetesen rossz érzés volt. Csak zokogtam és zokogtam. Nem tudtam abba hagyni. Adtam a pici arcára egy puszit és magamhoz öleltem. Annyira szerettem volna hogy megmozduljon, hogy felsírjon, de nem történt meg, csak egyre jobban sírtam. A nővérke egy szó nélkül kivette a picit a kezemből és elvitte. Megfogtam a hasamat és semmi nem volt ott. Rettenetesen rosszul lettem és hirtelen elveszítettem az eszméletemet. E közben a nővér kiment Tomékhoz…

Na megvan ez a rész is. Remélem tetszik, bár elég szomorúra sikeredett. Komikat kérek!

Halgassátok miközben olvassátok: https://www.youtube.com/watch?v=3c9RmtC-8mI

- Sziasztok! – köszöntünk 1xrre amikor leértünk. Melinda Bill Karol és Georg volt lent a nappaliba.

- Háj! – jött az egyhangú válasz.

- Na mizu? Tényleg terhes vagy Zsu? – kérdezte izgatottan Melinda.

- Igen az vagyok. – fülig ért a szám.

- Tök jó gratu! – jött oda gratulálni mindenki kivéve Bill.

- Nem gondoltatok abba bele hogy így mi lesz a karrierünkel?  Még csak 17 éves leszel Zsu nem gondoltál bele hogy a szüleid mit fognak szólni?  Az iskolát hogy fejezed be? – sorolta.

- Igazad van. Teljes mértékben, ezektől mind félek hogy hogy lesz de, de én nem vetetem el ezt a gyereket. Arra nem lennék képes. – kezdtem könnyezni.

- Én nem is engedném hogy elvetesd. Majd megoldunk mindent. – mondta Tom majd átölelt.

- Hát ti döntitek el hogy basszátok el az életeteket. – mondta Bill majd elment.

- Igaza van! – kezdtem el sírni.

- Nyugi, csak féltékeny! Nem lesz ilyen, most hülye de majd beszélek a fejével. – mondta Meli majd adott egy puszit és elment. Beszélt vele és minden ok lett. Teltek a hónapok, és csak nőtt és nőtt a hasam. Már az ötödik hónapnál jártam, és Tommal elérkezettnek érkeztük az időt hogy elmenjünk a picinek vásárolni, mivel kiderült a neme, és kisfiú lesz:). A sajtó még nem tudja h mi folyik körülöttünk, azt hiszik hogy csak járunk, nem is sejtik hogy én már terhes is vagyok. Elindultunk reggel 10kor az áruházba, beöltözve hogy ne ismerjenek fel minket. A hasam már teljesen kivehető volt, lehetett látni hogy terhes vagyok. Bementünk egy baba boltba ahol kiválasztottunk mindent, kiságyat, pelenkázó asztalt, babakocsit, babaruhákat, cumit, babaülést a kocsiba, babahordozót, kengurut(aki nem tudja mi az majd rakok fel képet róla:D) és pár játékot na meg még sok mindent:). Megrendeltük és 1 héten belül házhoz is fogják hozni. Még bementünk venni a közeli boltba kaját és indultunk haza. Mikor hazaértünk Billék már a konyhában vártak, ebéddel minket.

 

 Na ez akar lenni a kengurú!!!!:)

(megjegyzés: Csak tisztázzuk hogy már Németben lakunk és anyáék tudják hogy terhes vagyok és igyekeznek mindenbe segíteni bár nem örültek neki, csak azért egyeztek bele hogy németbe költözzünk mert tudják hogy el tudjuk majd tartani a picit, és ha majd tudom folytatom az iskolát. Egy nagy családi házat vettünk közösen Tom, én, Bill, Melinda. Georgék albérletben laknak, Gustavékkal meg tartjuk a kapcsolatot, ők kint vannak Amerikába most jelenleg.)

 

- Sziasztok! – köszöntött minket Bill majd jól megölelgetett engem.

- Szia, de mi ez a felhőtlen jókedv? – kérdeztem nevetve.

- Semmi, csak szimplán jó kedvem van. – mosolygott. – És hogy van a keresztfiacskám? – simogatta meg a pocimat.

- Jól, már igen intenzíven rugdácsol, és érzem hogy focista lesz belőle… - nevettem megint.

- Nem focista, hanem gitározni fog, lehet hogy a keze mozog annyira. – mosolygott Tom ás hátulról átölelt.

- Hát kétlem hogy a lába helyén nőtt volna ki a keze. – nevettem ismét(mennyit nevetek…:D).

- Csaknem, nem lenne jó buli! – vigyorgott Tom is.

- Aztán nekem vigyázni rá, hisz már az ötödik hónapban jársz. – mondta Bill majd adott egy puszót a pocimra.

- Persze hogy vigyázok. – mondtam majd letettem a táskám és felmentem az emeletre. Tom jött utánam és a szobában lekapott. Meglepett a vadsága, rég volt már ilyen de tetszett is. Aztán rövid idő után mikor már az ágyon csókolóztunk rájöttem hogy mit akar.

- Hé nemkéne! – mondta majd eltoltam magamtól.

- Ménem? Mi a baj? – kérdezte lepődötten.

- Hát most gondolj bele Tom. Mi lesz ha miközben akciózunk a baba meglátja a kukidat és megijed tőle majd elájul, mert nem tudja h mi az a kicsi valami. – alig bírtam elmondani a végét mert már annyira nevettem.

- Nahát! Na várjál ezért még kapsz. – mondta majd elkezdett csikizni, de csak finoman, de akkor is nagyon csikis voltam.

- Neemár, na csak vicceltem de azért tényleg vicces volt. – nevettem és erre befejezte a csikizést, és felém hajolt(mivelfeküdtem).

- Nem, nem volt az. – suttogta.

- Hiányzol. – suttogtam vissza neki erre lágyan megcsókolt. Először nagyon gyengéd volt, de utána mondtam neki hogy ne vigyázzon már ennyire,  nekem az igazi Tom kell aki vadabb és egyszerre gyengéd is. Nem lesz semmi gond attól hogy egy kis vadságot hoz ilyenkor is a szexbe. Csodás délutánt töltöttünk oda fent. Kb. este 6óra felé lementem a nappaliba, ahol a többiek és dvdztek és a Kárhozottak királynője c. vámpíros horrort nézték. Georg és Karol is átjött de nagy meglepettségemre ők külön ültek.

- Hali! – köszöntem nekik.

- Háj! Mit csináltatok ti fent egész délután? – kérdezte Bill és ránk nézett.

- Ömm aludtunk. – vigyorogtam bénán.

- Áh értem akkor biztos nagyon jót álmodhattatok mind2en a hangokból ítélve…valami perverz álom. – nevetett Melinda, és mindenki vigyorogva bólogatott.

- Jól van na, ki voltam éhezve már egy kis…khm…és sztem Tom is. – nevettem.

- És a baba nem ijedt meg Tom f*rkától? – röhögött Georg.

- Hogy lehetsz ekkora tapló… - szólt közbe Karol.

- Szivi te ne szólj bele. – förmedt rá Georg.

- Nyugi van! Nem kell háború, béke van! Am meg én is ezzel szivattam az elején Tomot de csak nem ijedt meg a gyerek. – mondtam nevetve. – Kértek inni v enni esetleg? V hozzak kukoricát a filmhez? – kérdeztem.

- Igen inni jöhet, meg a kukorica is! – szólalt meg Bill. – De hagyd csak te csak pihenj majd én hozom. – állt volna fel de…

- Hé terhes vagyok nem halálos beteg…majd ha már a 6-8 hónapban leszek akkor mondhatod ezt, de egyenlőre még csak az ötödik elején vok szóval még bírom a hasam. – mondtam mosolyogva.

- De… - Bill.

- Nincs de, majd én hozom, max egy kis segítséget kérek, Karol léci gyere segíts nekem. – szóltam oda Karolnak.

- Megyek. – mondta majd felállt és kimentünk a konyhába, ahol faggatni kezdtem.

- Mi történt? Összekaptatok v mi Georggal? – kérdeztem tőle miközben a mikróba tettem a kukoricát.

- Igen, összevesztünk délután azon hogy hol töltsük a hétvégét. Ő az anyjáéknál akarta de én nem mert nem igazán bírnak sztem és nem érzem ott jól magam. Szóval ezen össze kaptunk mert őszinte voltam és neki is ezt mondtam. – sorolta.

- Értem, hát biztos kibékültök, csak beszéljétek meg hideg fejjel, nem olyan nagy probléma ez, és a szüleivel is ülj le egyszer beszélgetni hátha kiderül vmi de sztem nem olyan veszélyes ez. Max csak féltik a fiacskájukat de sztem semmi több. – mosolyogtam.

- Köszi. – mondta majd megölelt.

- De mégis mit? – kérdeztem.

- Hogy segítesz. – mosolygott.

- Jaj ugyan már! – mondtam mosolyogva. Kivettük a kaját és piákkal együtt vissza tértünk a nappaliba, ahol már Tom is lent volt. Végig néztük a filmet majd a többiek elmentek discoba de én a pocim miatt maradtam otthon. Tomot elküldtem h ne maradjon csak miattam itthon, de miután elmentek kb. fél órával rá vissza jött, mert ha tudja h én nem tudok jönni és egyedül ülök otthon nem tud szórakozni. Teltek a napok és jött a babacucc és a mi hálószobánkba berendeztünk sok mindent, mivel a pici nálunk alszik. Beraktuk a pelenkázót a kiságyat sötöbö. Másnap mikor megérkezett a reggeli posta azt hittem hogy szívrohamot kapok....

De hogy min kaptam majdne mszívrohamot majd a kövi részből kiderül. Remélem tetszik a rész! Komikat kérek! Pusy!

Míg a szállodába értem folytak a könnyeim, és nem értettem Tomot. Ilyen könnyen elenged egy kaland miatt? Ennyire nagy hatással lenne rá ez a csaj? Hát akkor egészségére! Nem érdekel, bár iszonyatosan fáj a szívem! De mégis mi történt? Miért lett ilyen Tom? Még nem jelent meg Trina, nem volt semmi gond köztünk, de most, mintha nem is járnánk…bár már lehet hogy az ő szemszögéből nemjárunk…ehez hasonlókon gondolkodtam út közben és közben zokogtam, de nem tehettem mást, nem nekem kell utána futnom. Elértem a hotelhez és kivettem egy szobát. Melindát felhívtam szállodai telefonon és elmondtam hogy hol vagyok. Ekkor sorolta hogy Tom észhez tért, és utánam jött és most keres az egész városban. Nem tudta h mi volt vele, mintha aludt volna és most ébredt fel. Össze vissza keres engem…mondtam Melindának hogy ne mondja el Tomnak hogy hol vagyok. Leraktuk a telefont és szinte rögtön ez után csengettek. Féltem kinyitni, féltem hogy Tom az. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.

- Hát te meg mit keresel itt? – kérdeztem Tomtól, mert ő volt.

- Téged! Már a fél várost átjártam utánad, most is le kellett fizetnem a recepcióst. Légy szíves bocsáss meg és gyere haza, nem tudom hogy mi történt velem, hogy miért voltam ilyen. El küldöm Trinát, csak gyere haza kérlek! – könyörgött.

- Tom, ez nem ilyen 1xrű…nagyon rosszul esett amit tettél, és mérget mernék venni rá hogy le is feküdtél a csajjal, mivel eléggé össze voltatok melegedve reggel…- tettem karba a kezem.

- Dehogy feküdtem! Soha nem csalnálak meg! – mondta majd meg akart csókolni de nem engedtem neki.

- Kérlek bocsáss meg! Gyere haza! Kérlek! – mondta mire nekem meglágyult a szívem.

- Najó, haza megyek! De küld el azt a csajt onnan mert különben vissza jövök. – mondtam neki mire újra próbálkozott és most sikeresen meg tudott csókolni. A nyálcsere után hazamentünk és Trina eléggé meg is lepődött.

- Ez meg mit keres itt? – kérdezte Csitrin.

- Ez, vagyis Zsuzsi a barátnőm, és ő itt lakik, és ez az ő otthona is, szóval te csak ne általánosíts! Szeretnélek megkérni hogy menj el, és ne is gyere vissza! – kelt védelmemre Tom.

- Micsoda? De Tom, én azt hittem hogy mi azután a csók után… - kezdett bele…

- Milyen csók? Tom erről nem meséltél nekem…- vágtam közbe felháborodva.

- Az a csók amit te is láttál tegnap…több nem volt…és Trina azt a csókot nem igazán én akartam, más nem történt közöttünk és nem is fog, sőt nem is akartam hogy legyen! Nem feküdtem le veled, nem aludtam veled és nem is csókoltalak meg szóval nem volt miről feltételezni. Légy szíves menj el, mert így nem lesz jó… - mondta Tom komolyan és az ajtó felé mutatott.

- Hát jó de ezt még megbánjátok! Főleg te! – mutatott rám.

- Takarodj! – ordítottam vele majd kinyitottam az ajtót és kidobtam szó szerint a házból idegemben. – Szerbusz! – tettem hozzá és rácsaptam az ajtót. A többiek csak nevettek.

- Jól elintézted szívem! – mondta Bill majd adott egy pacsit és megölelt.

- Naná ügyes vagy! – mondta Meli majd ő is megölelt. Utána csak karba tett kézzel Tomra néztem.

- Még én se csináltam volna jobban. – mondta sunyin és odajött majd megölelt. Hirtelen felkapott az ölébe és bevitt a szobánkba.

- Na ezek már kezdik…vagyis Tom kezdi… - mondta Bill forgatva a szemeit.

- Egészségükre. – mondta vigyorogva Meli majd bement a konyhába főzni vmit. Mi Tommal közben jól elvoltunk…az egész délutánt bent töltöttük a szobánkban és…khm 18+ mindenkinek a képzeletére bízom, viszont vadra, gyengédre és szenvedélyesre gondoljatok 1xrre.:DxD

 

Ugrunk…2hét

 

Eltelt 2 hét és egyre többet vagyunk együtt Tommal viszont elég sűrűn veszekszünk. Mindenen felkapom a vizet, még a legcsekélyebb kicsi dolgokon is. Elég érzékeny vagyok mostanában. Most is épp egy vita után vagyunk. Egymás mellett fekszünk és szimplán tv-zünk. Én hirtelen felpattantam és lementem a konyhába mert megéheztem. Csináltam magamnak 3 szendvicset(:O) és visszamentem a szobába.

- Te annyit eszel?o.O – kérdezte Tom elképedve.

- Miért? Talán dagadt vagyok? Komolyan úgy gondolod? – megemeltem kicsit a hangom.

- Nem dehogy csak… - folytatta volna…

- Mi csak? Dagadt vagyok ugye? Te szemét! – mondtam sértődötten mire Tom felpattant és kiment a szobából. – Hova mész? – kiabáltam utána. Visszajött…

- Nem bírom a hiszti kitöréseidet. Elegem van. Elmegyek itthonról gondold át h mit csinálsz és nyugodj le. Szia. – mondta mérgesen Tom majd elviharzott. Erre elkezdtem zokogni, majd ránéztem a kajára és hányingert kaptam. Szaladtam a WC-re és kihánytam magam. Elszaladtam egy gyógyszertárba és vettem 2 terhességi tesztet. Az egyiket megcsináltam ami azt mutatta hogy terhes vagyok. Nem hittem a szememnek, direkt megcsináltam  a másikat h akk most mi van. Az azt mutatta hogy nem vagyok terhes….

- Na most akk melyik a jó? – kérdeztem magamtól. Úgy döntöttem hogy felhívom a nőgyógyászom és kérek egy időpontot. Megmondtam neki h mi a gond és azt mondta hogy menjek most be nyugodtan mert nincs jelenleg beteg. Bementem és megcsinálta a vizsgálatot, majd az irodájába beültetett és nekikezdett….Zsuzsi maga nem terhes. Hallatszottak a keserű szavak. A hiszti kitöréseit vigye a pszichiátriára, és ott kezeltesse mert ez sajnos nem lehet terhesség miatt. Sajnálom!  Én ott sírva fakadtam de egy idő után megnyugodtam. Ismét eltelt 2 hét és Tommal egyre rosszabb a viszonyunk, és folyamatosan hányingerem van meg hisztis vagyok még mindig. Egyre többet eszek és már pár kilót fel is szedtem. Az orvosom szabadságon van és nem tudok menni h még 1x megnézzen mert sztem terhes vagyok. A jelek arra utalnak. Nagyon nem vagyok jól lelkileg mert Tom olyanokat vág néha a fejemhez ami nagyon rosszul esik. Már azt is megjegyezte hogy sokat eszek és felszedtem pár kilót. Minden nap sírok 1xrűen nem tudok mit csinálni. 1x csak megcsörren a telefonom.

- Haló? – szólok bele.

- Helo Zsuzsi, a nőgyógyásza vagyok, vissza jöttem munkába, azonnal jöjjön be kivizsgálásra, mert lehet h mégis terhes és én rontottam valamit. – mondta idegesen. Elköszöntem és bementem mire ismét kivizsgált. Ismét beültünk az irodájába ás megint nekikezdett: - Szóval a gyanúm beigazolódott Zsuzsi! Maga 5 hetes terhes. – mondta mosolyogva mire én megint sírva fakadtam de nem az örömtől. Nem volt kedvem ahoz hogy kérdezősködjön hogy mi a baj hanem megbeszéltem vele a legfontosabbakat és hazamentem. Otthon Tom kérdő tekintetével találtam magam szembe.

- Mi történt? Miért bőgtél megint? – kérdezte ridegen hisz mielőtt elmentem megint veszekedtünk.

- Beszélnünk kell! – mondtam remegő hangom.

- Nincs kedvem megint veszekedni szóval ezt kihagynám. – mondta majd egy szó nélkül bement a konyhába faképnél hagyva engem.

- Hogy lehetsz ekkora tuskó? – kérdezte dühösen Melinda.

- Ebbe ne szólj bele légy szíves. – felelte Tom. Bementem a konyhába majd elővettem egy papírdarabkát és ráfirkantottam pár szót. Össze hajtottam és leraktam az éppen vacsorázó Tom elé (mert 19:54 volt). Nem törődött vele amíg evett és egy jó fél óra után eszébe jutott hogy ki kéne nyitni. Én ez alatt felmentem a szobába és kulcsra magamra csuktam az ajtót. Tom kinyitotta a papírfecnit mire lefagyott. Ez állt rajta: TERHES VAGYOK! – dühébe kiment a Melindáékhoz a nappaliba és kiabálni kezdett.

- Meikőtök csinálta ezt? Ez valahogy kurvára nem poénos hogy ilyen üzeneteket kapok. – kiabált Tom.

- Miért mi az? – kérdezte Bill meglepődve.

- Az van rá írva hogy terhes vagyok. – mondta még mindig kiabálva. – Meikőtök rakta ezt elém? – kérdezte.

- Te hülye azt Zsuzsi rakta oda miközben ettél. Látszik hogy nem figyelsz rá. Ez azt jelenti hogy Zsuzsi te…- akadt meg Melinda ennél a szónál. – Zsuzsi terhes? – maradt tátva a szája.

- Micsoda? – nézett nagyot Tom, majd hátrálni kezdett és felrohant a szobába, de nem tudott bejönni az ajtón. – Engedj be Zsuzsi kérlek, beszélnünk kell! – mondta Tom idegesen.

- Nem akarok beszélni róla, nem akarok semmiről beszélni, én azt akarok hogy szeress, de azt nem kapom meg tőled. – kiabáltam ki sírva.

- Kérlek engedj be én szeretlek, nem is tudod hogy mennyire kicsim. – mondta az ajtónak lágy hangon, de meghallottam. Kinyitottam az ajtót és beengedtem, könnyes szemeimet rá emeltem. – Annyira szeretlek kicsim! – mondta majd megölelt én meg csak sírtam.

- Énis téged! Nagyon! – mondta elcsukló hangon.

- Istenem apa leszek! Apa leszek! – kiabálta boldogan és hangosan. Én már itt nevettem és töröltem a szememet.

- Igen az leszel! – mondtam nevetve. – Gyönyörű kislányunk lesz!

- Igen gyönyörű kisfiúnk lesz. – mondta vigyorogva.

- Nem kislány lesz. – háborodtam fel mosolyogva.

- Nem fiú! – ellenkezett velem.

- Ugyan! Nem mind1 hogy mien nemű lesz? Az a lényeg hogy lesz! - öleltem egyre szorosabban magamhoz.

- Teljesen igazad van. Gyere jelentsük be! – mondta mosolyogva majd kézen fogott és elindultunk lefelé a nappaliba…

Tess itt a rész, remélem tetszik! Igyekszek írni részeket! Pusy!

mégiscsak írm tovább, mert van kedvem hozzá és mostmár időm is. Pux

Hali! Bocsi de nem tudom folytatni a blogot mivel egyszerűen a vizsgáim miatt nem volt időm, meg nem is igazán van ihletem hozzá. még ezen kívül van 2 blogom szóval túl sokat vállaltam be! El szeretném ajándékozni a blogot vkinek aki leg elősször ír nekem egy emailt: zsu.th.91@citromail.hu

Bocsánatot szeretnék kérni Beától a blog eredeti tulajától h befejezem de egyszerűen nem tudom írni! sajnálom! Sziasztok!

Hali! Na itt a rész, és bocsi a nagy kihagyásért! Előre szólok ne mtudom h mikor lesz időm megint írni mert sok a vizsgám. Ha lemennek ezek a hülyeségek akkor esküszöm bepótolom, de lehet h most 1 hétig nem lesz rész! Bocsika előre is! Sziasztok!

Én odamentem hozzá és felrángattam a kanapéról....

 

…mire elkezdett visítozni.

 

- Eressz el! – mondta nyávogva.

- Na ide figyelj Szivi! Most húzz el gyorsan ebből a házból, mert azt is megbánod hogy megszülettél. Mégis kinek hiszed magad, hogy csak úgy lekapod a barátomat? Takarodj! – mondtam és kinyitottam a bejárati ajtót majd kidobtam rajta. Hátra fordultam és Tom csak nagy boci szemeket meresztett rám.

- Ez nem volt szép tőled! – mondta kiosztóan (azmegmien?:P)

- Mert? Mi az h csak úgy lesmárol? És még engem oltogat. – mondtam egyre idegesebben és emeltem a hangom.

- Nem tudom, de nem kellett volna ilyen durván bánni szegénnyel. Van elég baja mostanában. – osztott ki Tom, mire én ledöbbenten néztem rá.

- Höh, mi a baja? Félteni a körmeit nehogy letörjenek? Vagy hajfestéket venni? Menj már Tom, erről a csajról erősen sugárzik h ribanc! – mondtam, és egyre idegesebb lettem.

- Ne beszélj így róla! Nem ribanc! – emelte meg a hangját velem szembe.

- Tudod mit basszus, akkor nyugodtan hívd csak vissza a házba, ha annyira kedveled! Nekem ebből elegem van! – ordítottam le Tomnak a fejét majd felszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Nem értettem hogy mi lehet Tommal, fura volt…lehet h ne mis szeret csak játszotta a fejét…de mostmár nem is érdekel. Viszont ha még1x meglátom h az a csak lesmárolja v többet…akkor kinyírom mind2őt de legfőképpen a csajt. Ezeken gondolkodtam, közben hallgattam az mp3 lejátszómat, és elnyomott az álom. Sok volt ez a nap, számomra. Reggel ébredtem elég nyúzottan, és mikor belenéztem a tükörbe eléggé elszörnyedtem magamtól, mivel elfelejtettem lemosni este a sminkem és elkenődött meg a hajam is mint a szénakazal. Rendbe szedtem magam, átöltöztem egy kényelmesebb otthoni egyszerű kis ruciba és indulta lefele. Mikor leértem akkor csak Gustav volt a konyhába a többiek még aludtak.

- Szia! – köszöntem kómásan.

- Hali! Hogy aludtál? – kérdezte kedvesen és mosolygott rám.

- Szarul. – mondtam majd a pultra hajtottam a fejem, miután leültem a székre.

- Ez elég kifejező. – mondta mosolyogva majd egy megsimogatta a hátam. – Ne idegeskedj! Nemsokára el fog tűnni innen!

- Ki fog el eltűnni? Miről beszélsz? Ugye nem azt akarod mondani hogy… - emeltem fel a fejem a pultról és Gustavra néztem, majd folytattam volna tovább de…

- Jó reggelt! – hallottam egy nyávogós hangot a lépcső felől.

- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem idegesen majd felálltam a székről és karba tettem a kezem.

- Hát azt h tom vissza hívott a házba, és pár napot itt fogok tölteni. Úgyhogy próbálj meg normálisan viselkedni velem. – mondta elég nagyképűen, mire nálam betelt a pohár, és épp leordítottam volna a csaj fejét mikor Tom jött le Trina után a lépcsőn és nyomott egy puszit az arcára majd eljött mellettem, de még csak rám se nézett. Trina csak bájvigyorgott rám. Végleg betelt nálam a pohár…

- Na jó én ezt nem nézem tovább! – mondtam majd felszaladtam a szobánkba (inkább szobámba mostmár), összedobtam pár cuccom egy táskába és egy hotel felé vettem az irányt. Leértem a lépcsőn és mindenki a nappaliban volt. Látták a táskámat, de ne mszólt senki egy szót se mivel tudják hogy egy ideig most így lesz a legjobb. – Én leléptem! Melinda kérlek majd hívj! Nem mindenkinek veszem fel a telefont. – mondtam és ekkor Tomra néztem aki elkapta a tekintetét. Kinyitottam az ajtót és elindultam…

Lassan hazaért Georg, és Karol is. Bekapcsolódtak ők is, és mikor vége lett filmnek, csengettek....
Mentem és kinyitottam az ajtót, és egy barna hajú, vékony kb. velem egykorú lány állt velem szemben.

- Miben segíthetek? - kérdeztem az ismeretlentől.
- Tom Kaulitzot keresem. - mondta nagyképűen,
 és indult volna ba a házba de megállítottam.
- Hée! Nem mondtam h bejöhetsz! - mondtam a csajnak és
kintebb löktem az ajtón kívülre.
- Akkor szólnál neki, vagy itt fogok megöregedni? - kérdezte nagyképűen.
- Mit akarsz tőle? - kérdeztem egyre idegesebben.
- Egy régi jó barátja vagyok...- mondta.
- Na jó! Toom! - kiabáltam Tomnak.
- Igen szivem? - kiabált vissza a nappaliból.
- Gyere, téged keresnek! - ismét kiabáltam xD
- Megyeek! - ő is kiabált...- Ann Katrin? Trina? - nézett meglepetten
amikor kiért az ajtóhoz.
- Szia Tom! - bájmosolygott rá a liba...upsz bocs Ann Csitrin:D
- Ann Katrin? Az az Ann Katrin akivel még anno kavartál 1 doscoba? - kérdeztem Tomtól meglepetten és a csajt végigmértem.
- Igen az! Mi a gondod vele? - kérdezte a csaj és lenézően nézett rám.
- Áh absz semmi...én most távozok. - mondtam majd el is mentem onnan mert nem lett volna jó vége.
Felmentem a szobámba, és leültem az ágyra. Gondoltam egyet majd az mp3 lejátszómat kezdtem el hallgatni. Kb. 1 óra mulva elindultam lefelé mert szomjas lettem. Ballagtam lefele a lépcsőn mikor megláttam h a csajszi azaz Trina még mindig ott mereszni a se...azaz fenekét a kanapén és Tommal bájolog. Nem is érdekelt, inkább mentem a konyhába mert bíztam Tomban. Jött ki utánam Tom...
- Szia! - mondta de rám se nézett.
- Hali! - mondtam tök kedvtelenül.
- Készítenél Trinának kaját? Meg itt is alszik pár napig. - mondta és kiment a konyhából meg se várva a válaszomat.
- Na álljon meg a menet! - ordítottam, miközben mentem kifele a konyhából a nappaliba.
- Egy szó se volt arról h itt alszik! És nem is fog! Ebbe nekem is van beleszólásom Tom Kaulitz, és én nemet mondok! Lezártam a témát! - mondtam majd indultam volna vissza de Csitrin megszólalt.:D
- Mit pattogsz? Ki vagy te hogy itt ugrálsz, és nem te döntesz hanem Tom! - mondta flegmán.
- Na ide figyel szivem! Te engem ne próbálj itt oltogatni hanem húzzál el! Hogy ki vagyok? Tomika nem mondta h barátnője vanm ár elég régen, és ÉN vagyok az?! - kiezdtem emelni a hangom.
- Nem mondta! De nem is érdekel! - mondta majd egy hirtelen mozdulattal lesmárolta Tomot aki mellette üllt a kanapén.
Én odamentem hozzá és felrángattam a kanapéról....

a többit a kövi részben:D remélem tetszitt! komikat kérek! pusz!:D

Na Hali! Én lennék az új szerki, és én fogom tovább írni a történetet:) Mindent megteszek majd hogy minden nap tudjak írni, és lehet h 1 nap több rész is lesz! Remélem tetszeni fog a folytatás! Rólam kicsit: Barna hajam, barna szemem van, innentől Zsú lesz a nevem a töriben, 17 éves vagyok, kb 175cm magas, és vékony.
Na ennyit rólam, nemsokára megírom a folytatást. Puszika! Hali!

ui: ja és van másik blogom akit érdekel: www.tokiohotelesen.blog.hu, www.tomesen.blog.hu, és vannak novelláim: www.tokiohotelnovella.blog.hu! pusy!

Szejasztok.. Van egy rossz hírem, már akinek az... Befejezem a storyt, de helyette másikat kezdek... Aki akarja, és elsőnek ír komit, annak adom a blogot, és ő folytathatja... De ha nem kell akkor így marad:D Na pusz ja és a amásik blog neve: http://tomundbea.blogspot.com

Hello. Bocsi hogy most van réx, de egy másik blogot is írok.. vagyis írunk. Karol és Én.... http://karabeatokiohotel.blogspot.com Remélem elovassátok ezt is:D Puszaa

 

 

 

Reggel Melinda és Bill szerencsétlenkedtek a zárral....
-Mi ez?.-Kérdeztem nyűgösen
-Csak Billék.-Tom és horkolt tovább
Már nem bírtam vissza aludni, ezért lementem a konyhába, egy pohár vizet inni. Bill és Melinda fogadott.
-Hello.-Melinda
-Sziasztok.-Én álmosan
-Mizujs? Fárasztó este volt?.-Bill sunyin
-Bill.. Te fárasztasz el nemsoká.-Én
-Bocsi.-Bill
Melinda és Bill eltűnt a szobában és szinte egész nap, ki sem dugták, a fejüket. Karolék is emgérkeztek a kirándulásból, és ők is szobára mentek:D (Nem úgy:D). Tom is felkelt 11 felé, és lejött hozzám...
-Szija baby.-Tom és hátulról megpuszilta a nyakam
-Szija.-Én mosolyogva
-Mit csinálunk ma?.-Tom
-DVD?.-Én unalmasan
-Oké.-Tom és leült az asztalhoz. Georg ballagott le a lépcsőn, és hirtelen emgcsókolt.
-Héjj Georg.-Én
-Bea? Azt hittem Karol.-Georg és vörösödött a feje
-Hát Bea...De semmi baj.-Én
-Oks. És tényleg bocs.-Georg
Tomnak elemeséltem mi történt és egy jót nevetett... Egy álmos Gustit és egy kómás Karolt láttunk lejönni a lépcsőn.
-Hy.-Karol
-Szeva.-Gustav
-Program?.-Brigi
-Én és Karol ma vacsorázni megyünk, szóval nekünk már megvan..-Georg és megölelte Karolt.
-Mi meg elmegyünk itthonról. Örökre.-Brigi kicsit szomorúan de egyben boldogan
-Miiiii?.-Mi
-Gustav és Én úgy döntöttünk, hogy nem leszünk a nyakatokon, és két ember elmegy. Azok pedig mi vagyunk. Remélem nincs harag, és amikor tudunk visszajövünk, meglátogatni titeket.-Brigi és elsírta magát
-Jajj, ne sírj.-Vettük körbe Brigit
-Jó. Megpróbálok.-Szipogott Brigi
-És mikor mentek?.-Tom
-Este 17-kor indul a gépünk. Görögországba megyünk.-Gustav
-Mi lesz a TH-val?.-Buggyant ki Billből a kérdés
-Biztos találtok, egy nagyon jó dobost.-Gustav kicsit szomin
-Hát... lehet... de nem biztos.-Bill és lehajtotta a fejét.
-Bill, nyugi legalább kicsit szünetelünk, és együtt lehetünk a lányokkal.-Tom
Erre előtört belőlem a nevetés, de amikor Tom rámnézett abba hagytam.
-Na Tom? Program?.-Melinda
-DVD-t beszéltünk a picimmel.-Tom mosolyogva
-Úgy érted Beával?.-Melinda
-Igeeen.-Tom
Így négyen, leültünk DVD-zni. A horrora akadva 3-at néztük meg. Nagyon jó film volt. Tom szinte minden beszóláson, nevetett egyet vagy mosolygott. Lassan hazaért Georg, és Karol is. Bekapcsolódtak ők is, és mikor vége lett filmnek, csengettek....

 

 

 

 

Hogy ki volt az ?? A köviben kiderül. Puszaaaaa!! http://karabeatokiohotel.blogspot.com :D

Hellllllllllllllllllllo!!!! van réx:D Annyira örülök a sok kominak....:D Köszönöm nektek. Puszaaaaa

 

 

 

Este 20-kor Bill és Melinda elhúzta a csíkot, nekem pedig támadt egy jó ötletem.....
-Toom?.-Én
-Moond.-Tom utánozva
-Mi lenne ha, te lennél én, én meg te?.-Én
-Mi van?.-Tom a legértelmesebb fejével
-Jajj.-Én
-Jó-Jó leesett.-Tom mosolyogva
-Mit szólsz hozzá?.-Én
-Na legyen.-Tom mosolyogva
-Szupeeeeer.-Én
Bementünk a szobába, és vittünk pár cuccot is egymás szekrényéből. Tom beiszkolt a fürdőbe, én meg a szobába öltöztem. Ilyen voltak a ruháim, amiben voltam.












Tom pedig az én ruháimat vette fel.... 
Mikor készen lettünk, én és Tom egyszerre léptünk elő, és előtört belőlünk a röhögés. Ezen egy 10 percig nevettünk, majd Tom hirtelen megszólalt az én hangomon
-Tooom.-Nyafaogott nekem
-Igen Bea?.-Én Tom hangját utánozva
-Mit csináljunk?.-Tom még mindig
-Menjünk fel.-Én
Tom arcáról lefagyott a mosoly, és leült a kanapé elé. Nem tudtam mi baja lehet, ezért leültem mellé, és kérdezgetni kezdtem.
-Mi a baj?.-Én normálisan
-Semmi.-Tom
-Tudom hogy van valami.-Én
-Hát csak, a kijelentésed. Menjünk fel.-Tom
-Jajj, ez a baj.-Én
-Ez, pedig már két napja nem volt sex.-Tom
Ezen elkezdtem mosolyogni, majd megszólaltam.
-Menjünk fel.-Én
-Oké.-Tom
Felmentünk, és hát megtörtént. (NoRészletezés by:Karolom:D)
-Hiányzott.-Tom lihegve
Nem szóltam semmit, csak bementem a fürdőbe, és a zuhany alá álltam. A meleg víz csak úgy zúgott rám, de én csak gondolkodtam. Tom azt mondta, hogy hiányzott?? Szóval csak a sex miatt van velem? Nem hiszem el, Én imádom.... De ő??. Ezen gondolkodtam mikor valaki kopogott.
-Ki vagy?.-Én
-Tom.-Na ki??:D
-Mi van?.-Én
-Valami baj van? Rosszul csináltam valamit?.-Tom
-Nem, csak a kijelentésed.-Én és könnyezni kezdtem
-Gyere ki, kérlek.-Tom
-Jóó.-Én
Kiléptem a fürdőből, és Tom meztelen teste tárult elém. Eltakartam a kezemmel a szemem, de ő elvette onnan.
-Naaa. Mi van? Már láttál meztelenül.-Tom mosolyogva
-De... ez.. ez.. más.-Én zavarban
-Nyugi. Mondd el mi a baj?.-Tom
-Csak az hogy amikor végeztünk, te ezt mondtad: Hiányzott.-Én
-Igen.. És?.-Tom
-Hát neked csak a sex kell az Istenit. Hmm Lehet hogy HP leszek.-Én
-Mi??.-Tom
-Hisztis picsa.-Én
(Bocsi, ez nem ide, de nem hagyhattam ki:D:D XD)
-Bocsi, de én nem így értettem.-Tom
-Hát hogy?.-Én
-Csak hiányzott a tested a csókod a mindened.. Tudod hogy Imádlak.-Tom és átölelt
-Én is szeretlek.-Én
Lefeküdtünk aludni, és 10 perc múlva már szunyáltunk. Este valamiért felébredtem, és hallottam hogy Tom ezeket mondja....
-Ez az szivi, ne hagyd abba.-Tom
Csak mosolyogtam egy sort, de amikor kimondott egy nevet, még pedig, azt hogy Zsófi, lefagyott az arcomról a mosoly. Nem érdekelet, már. De gyorsan elhessegettem, és újra egy vigyor ült ki az arcomon. Lementem egy pohár vizet inni, és aztán mentem is vissza. Bebújtam Tom mellé, és reggelig fel sem keltem. Reggel Melinda és Bill szerencsétlenkedtek a zárral....

 

 

 

 

Na szeva....:D remélem teccett. Pusza 

Sziasztok... Újra kell írnom, ezt a szar:S:S:@. Na de mind1. Nyugiba lexek. rem tecceni fog. Puszika. Ja és szerintem hétfőn és kedden nem lex réx. Az edzések miatt:):( Puszaaaa. És hogy kibékültem Melindával rólunk szól majd a réx... Rem nincs hari? És így is tecceik majd:D Pusza

 

 

 

Reggel mentem le a konyhába és hirtelen......megcsúsztam
-Wááááááááááá.-Én miközben guulok a lépcsőn
-Mi ez?.-Melinda miközben a reggelit csinálja
Én már ott feküdtem a lépcső végébe. Melinda kétségbe esett fejjel, ordított Tomnak.
-Toooom.-Melinda
-Mi van?.-Lép ki Tom a szobából kómás fejjel
-Bea leesett a lépcsőn. Segíts már.-Melinda hadarva
-Aha.. Miiii??.-Tom felkapva a fejét
-Igen, jól hallottad, gyere már.-Melinda-
Megyek, megyek.-Tom
Feltettek a kanapéra, és várták hogy mikor ébredek fel. Bill jött lefelé, és Melindára nézett.
-Szija baba.-Bill
-Szia.-Melinda kétségbe esve
-Mi a baj?.-Bill és megpuszilta Melinda homlokát
-Bea legurulut a lépcsőn.-Melinda
-Nyugi.. Jól van.. Erős csaj.-Bill
-Ja, remélem is.-Melinda
Bill kiment a konyhába, teát csinálni, a lépcsőn pedig jött le Karol, Georg, Gustav, és Brigi.
-Sziasztok. Mi van?-Georg
-Bea lecsúszott a lépcsőn.-Tom
-Ohh.. Remélem jobban leszel csajszi.-Jön hozzám Karol
-Én is.-Brigi
-És mi is.-Gustav
-Na elmentünk.-Karol
-Hova-hova?.-Melinda
-Kirándulni.-A két fiú sikítva
Ezen egy jót nevetett Melinda, Bill és Tom. Egyfolytában engem néztek, hogy mikor ébredek fel, és hirtelen....
-Hol vagyok?.-Én
-Bea? Tom gyere gyorsan.-Melinda
-Szarni se lehet?.-Tom mérgesen
-Jajj, Bea magához tért.-Melinda
-Megyeeeeeeek.-Tom és lehúzta WC-t
-Kik vagytok?.-Én nyöszörögve
-Tessék?.-Tom miközben megfogja a kezem
-Kik vagytok?.-Én
-Melinda, Tom. Nem emlékszel?.-Melinda kétségbe esve
-Neeeeeee. Nem tudja ki vagyok.-Tom ordítva
-Nyugi már Tom, szétmegy a fejem. Melinda te meg ne izgulj. Tudom kik vagytok.-Én
-Átvágtál?.-Melinda
-Milyen jó megfigyelés.-Én mosolyogva 
-Felébredtél.-Bill
-Amint látod.-Én mosolyogva
Tom és én felmentünk a szobába, és elauldtunk. 13 órakor felébredtem, Tom már nem volt mellettem. Melinda rontott be a szobába
-Kérlek segíts.-Melinda
-Mi történt?.-Én
-Bill elhívott vacsorázni. Mit vegyek fel?.-Melinda kétségbe esve
-Gyere, megyünk shoppingolni.-Én nevetve
-Jupíí.-Melinda
Magamra kaptam valami göncöt, és már mentünk is. A legnagyobb plázába mentünk és mindenféle cuccot vettünk. Ezt vettük a vacsira...

 

 

 

 

 

 

Ezeket meg csak úgy...

Mikor ezeket kifizettük, a kezünkben 5 szatyor csillogott. Hazafelé, találkoztunk Georgékkal akik össze vissza szaladgáltak a csomagokat keresve, mert valaki el lopta. Amikor hazaértünk, Tom és Bill a kanapén ült, és ezt mondták
-Nyaralni mentek?.-Tom
-Ha nyaralni mennénk 55 szatyor lenne a kezünkben.-Melinda mosolyogva
-Na mit vettél?.-Tom
-Majd este megmutatom.-Én sunyin
-Az jó lesz. Várom.-Tom
-Ne perverzkedj.-Bill
-Bill hagyd őket.-Melinda miközben helyet foglal Bill ölében
-Khm... Bill.-Melinda nevetve
-Jézus.-Bill.-Szállj le rólam
-Oké.-Melinda mosolyogva
-Én ké..készülök.-Bill vörösödve
-Jó. Menj csak.-Melinda még mindig nevetve
-Na én is megyek.-Melinda
-Oksa.-Én
-Tom, mi lenne ha elmennénk sétálni?.-Én
-Neee. Cica ne menjünk.-Tom nyűgösen
-Jóóóó.-Én beletörődve
Este 20-kor Bill és Melinda elhúzta a csíkot, nekem pedig támadt egy jó ötletem.....






Hogy mi volt?? A köviben kiderül. Puca

Hali, van réx...  Rem teccik:) Na cupp

 

 

 

Nem tudtam ellenállni neki. A boci szemei megőrítettek. Annyira szeretem. 
Ekkor Tom a zsebébe nyúlt, és közben Karol rontott be
-Na neee.-Tom nyűgösen.
-Mi van?.-Karol
-Semmi. Majd máskor.-Tom és lekókadt (Mármint Tom XD)
-Jó.-Én
-Csak azt akartam, megkérdezni, hogy eljönnétek e ma este discoba?.-Karol pirulva
-Aha, elmegyünk.-Tom
-Jóó, sziasztok.-Karol és kiment
-Na akkor felöltözök, mert most van 21 óra és gondolom 23 órára ott akarunk bulizni.-Én
-Igen.-Tom és mosolyogott
Úgy döntöttünk a csajokkal egyformán öltözünk. Így néztünk ki. A fehérneműt is ide teszem.
-Mikor készen lettünk jöttünk le a lépcsőn. A fiúk tátott szájjal néztek minket. Hát szépek voltunk
-Hello.-Melinda Billnek
-Gyönyörű vagy.-Bill              

Ugyan már.-Melinda pirulva
Gyönyörű vagy baba.-Tom és megpörget
-Köszii.-Én arin
-Na idulhatunk.-Karol izgatottan.
-Mehetünk.-Gustav
-Brigi?.-Gustav
-Itt vagyok. Csak ittam egy pohár vizet.-Brigi
-Oké. Akkor midenki kész?.-Georg
-Ja.-Jött a tömör válasz.
-Akkor induljunk is.-Tom
Beszálltunk a kocsiba, és a legközelebbi discoba mentünk. Mikor kiléptünk a kocsiból, csak a nagy zajt hallottuk. Elindultunk befelé, és találtunk magunknak egy jó kis asztalt. Oda letelepedtünk, és jött hozzánk egy pincér.
-Mit kérnek a hölgyek?.-Pingvin (by: Zsú xd)
-Egy whiski jó lesz. Ugye csajok?.-Melinda
-Igen.-Jött az egyhangú válasz
Egy kis idő múlva jött a pincér a kért, italunkkal. Kortyolgattunk, és elmentünk táncolni. Én és Karol kicsit jobban bepiáltunk, és már az asztalra, másztunk volna, de Tom és Gerog visszafogott
-Ne Bea.-Tom
-Nyugi szivi, csak egyet.-Én
-Nem, egyet se.-Tom és le emelt az asztalról
-Akkor Gerog baba, lécci, te engedd meg.-Karol simogatva Gerogot
-Nem, te sem.-Georg és levette az asztalról.
-Óóóóó. Sem... semmit sem szabad.-Én
-Ja.-Karol
-Na iduljunk hazafelé.-Bill
-Jóó, mehetünk.-Brigi és Melinda
Hazafelé taxival mentünk. Megérkeztünk, és beestünk az ajtón. Aznap este átvettük a pizsamát és aludtunk is.. Így nézett ki a pizsamám. A Tomé pedig egy boxer volt. Ledőltem

és azonnal elaludtam. Reggel mentem le a konyhába és hirtelen......







Hogy mi történt??? A kövi részben kiderül, ha elolvasod. ÉS remélem igen. Na cupp:)

Hello!! Van réx!! remélem majd teccik, nektek.. Nyertünk kézi meccsen és most megyünk, Gyönyösre, a megyeire...:D Jupíííí. Na de nem untatlak titeket.. Puszaaaa

 

 

 

-Köszönöm szép..-Én de ekkor megláttam valamit amikor a konyhába igyekeztem....
-Ő ki?.-A csaj rám mutatva
-A barátnőm.-Tom és átkarolta a dereka
-Állj le, nem vagyunk együtt. Ő pedig ki a franc?.-Én idegesen
-Nem franc vagyok, hanem, Zsófi.-Zsófi kényesen (Ne kérdezzétek, honnan jött a név:D)
-Óóóó értem ZSÓFI.-Én a Zsófit kihangsúlyozva
-És mit keres itt?.-Én a szemet felhúzva
-Tommal vagyok, nem mondta?.-Zsófi meglepődve
-Tom, nekem, nem mondott illesmit. Hogy is volt Tom?.-Én már nem is idegesen, hanem majdnem sírva
-Mi van itt?.-Jön le Bill
-Tom és Zsófi együtt vannak.-Én és elszaldtam.
Az ajánékokat, odaadtam illetve a kezébe nyomtam Zsófinak . Tom nagyon meglepődött, de nem csinált semmit. Bill kihívta Melindát, és ő szaladt utánam. Nagysokára utól is ért, és elkapott.
-Eressz el.-Én kapálózva és sírva
-Nyugi.-Melinda
-Neeeeeeeeeeeeem.-Én ordítva
-Kérlek.-Melinda a zöld szemeivel (Rihanna szem:D)
-Oké.-Én nyugodtabban de még mindig sírtam
-Köszi.-Melinda és átölelt, jó szorosan
-Miért ilyen? Miért kellett vele talákoznom? Miéééért?.-Én felordítva
A kutyák elkezdtek ugatni, az emberek kinéztek az ablakokon...
-Mindenki minket néz.-Melinda-Ne ordíts kérlek
-Oké.-Én halkan
-Jól vagy?.-Melinda
-Nem.-Én és elindultam hazafelé Melindával
Mikor hazaértünk, Zsófiék nyalták, falták egymást. Kezdett elegm lenni ebből, és Tomot felhurcoltam a szobába. Bezártm az ajtót, lelöktem az ágyra.
-Miért csinálod ezt velem?.-Én könnyezve
-Te szakítottál velem.-Tom
-De így kell bocsánatot kérni.-Én idegesebben
-Bejöhetek?.-Zsófi kintről
-Gyere.-Én nevetve
-Héjj nyisd ki. Mit csinálsz Tommal.-Zsófi
Tom kerek szemmel figyelte az eseményeket, és nem szólt semmit.
-Gyere, Tom.-Én sunyin
Tom belement a játékba, és hát lefeküdtünk egymással (NoRészletezés by:Karol XD)
Miután végeztünk, ezt mondtam neki.
-Mehetsz.-Én
-Mi?.-Tom rám nézve
-Mondom mehetsz, te is megvoltál.-Én gúnyosan
-Tessék?.-Tom még mindig értetlenül
-Nem rémlik?.-Én
-Nem nagyon.-Tom
-Szemét vagy Tom Kaulitz. (Tom Kaci by:Peti xd) Idehozod ezt a rihe ringyot, engem leszarsz, semmi bocsánat kérés vagy valami. De tudod mit, nem érdekel. Ne lássak so....-Én de nem bírtam befejezni, emrt Tom leállított
-Nyugi. Tiszta szívemből, szeretlek. Zsófi csak "kellék" hogy féltékeny leszel-e? És az vagy.-Tom mosolyogva
-Nem érd... tessék? Kellék?.-Én kerek szemmel
-Igen. Imádlak Bea. Nagyon.. Nagyon..-Nézett rám Tom a nagy barna szemeivel
-Én is.-Én és megcsókoltam
Nem tudtam ellenállni neki. A boci szemei megőrítettek. Annyira szeretem.  

Hello, van kedv, ihlet, és nem vok elfoglalt:D Holnap portás lexek:D Tök faxa. Na de nem untatlak, itt a réx. Pucc

 

 

 

A végén már elege lett és elindult gyorsan felém. Mikor megállt mellettem, elkapta a karom, és ezt mondta.
-Mit keresel itt?.-Tom "enyhe" pia szag
-Miért csinálod?.-Én már sírva
-Mit?.-Értetlenül Tom
-Ezt, hogy megcsalsz.-Én és elfutottam, amennyire csak bírtam a tömegből.
-Ne.. várj.-Tom, de nem bírta végig mondani, mert egy scaj nyelve, a szájába landolt
Én csak szaladtam, ott hagyva a lányokat is. Mikor hazaértem, bezártam az ajtót, és lefeküdtem aludni. Se fürdés, se pizsama, se semmi. Reggel, Tom mellettem szuszogott, kis pia szaggal, megint. Kimásztam az ágyból, és mentem le. Melinda már ott volt, a konyhában, és melegszenyót csinált.
-Szija.-Én kisírt szemekkel
-Szia.-Melinda és megölelt
-Tudod, mit.-Én de a könnycsepp, már az arcomon legurult
-Mi az?.-Melinda megijedve
-Végleg szakítok vele. Nem érdekel, hogy részeg volt, vagy akármi, vé-ge.-Én és elszaladtam
-Szia baba.-Tom a fejét fogva
-Nem vagyok baba, légyszives menj el.-Én
-Mi?.-Tom
-Na figyelj. Hányszor csaltál már meg engem? Mikor? Kivel? Hol?. Nem gondolod, hogy nekem ez rosszul esik. Én végig hűséges voltam, hozzád, de te... te... nem. Tom rossz kimondani, nagyon szeretlek, de VÉGE.-Én és elmentem
Tomnak egy 5mp-ig nem esett le, de aztán mindent megértett. Elszomorodtott, és elment sétálni
-Szia tesó.-Bill, Tom mellé vetődve
-Hell.-Tom halkan
-Valami baj van?.-Bill
-Bea elhagyott, végleg.-Tom és megölelte tesóját
-Mi?.-Bill
-És ezt komolyan mondta.-Tom és a fejét beljebb húzta a kabátjába
-Gáz.-Bill a száját húzva
-Ja.-Tom és sétált tovább
-Majd beszélek vele.-Bill
-Nem, ne majd én-Tom kicsit vidámabban
-Jó.-Bill mosolyogva
-Szia.-Tom
-Csá.-Bill
Tom elment a virág boltba, vett vörös rózsát, aztán elment egy ruha boltba, ott pedig vagy 3 ruhát. Mikor hazaért, feljött a szobába, bekopogott, és beszólt.
-Szia, bejöhetek?.-Tom
-Igen.-Én mosolyogva
-Min mosolyogsz?.-Tom
-Semmin. Mi az a kezedben?.-Én
-Neked hoztam. Na de megyek. Szia.-Tom
-Köszi, hello.-Én
Kibontottam, a csomagot, és 3 ruha tárult elém, ja és a virágok.

-Köszönöm szép..-Én de ekkor megláttam valamit amikor a konyhába igyekeztem.....

Hello!!!! Szünetelni fogok. Naon fáradt vok, mindig. Kézi meccs, és edzések...:S:( HA lex időm, és kedvem, na meg persze ihletem, akkor tuti írok.. EGY  SZÓVEL NEM FEJEZM BE CSAK SZÜNET LESZ:) PUSZA

Kedves olvasók. Ez a réx a befejező:) Bocsika:(

 

 

 

-Nos... Az a baj, hogy haza kell mennem.. lehet hogy örökre.-Andreas és magához ölelete Cintit
-Mi?.-Cinti és visszaölelt
-Sajnálom.-Andreas
-Nem, veled megyek, együtt leszünk, lesznek gyerekek, és kész.-Cinti és sírt
-Biztos velem jössz?.-Andreas mosolyogva
-Igen.-Cinti és szaladt pakolni
-Elmész?.-Melinda szomorúan benyitva Cintihez
-Igen, de nagyon hiányozni fogsz, és mindig bezsélünk telón. Jó?.-Cinti és könnyezett
-Jó, de szeretlek.-Melinda Cintit megölelve
-Én is.-Cinti és pakolt tovább
-Bea?.-Jön hozzám Karol
-Mondd.-Én miközben a naplómat írom
-Beszélhetnénk?.-Karol magabiztosan
-Mondd.-Kicsit megijedve Én
-Nem szeretünk, se Brigi, sem én, se Melinda. Egyszerűen meguntunk. Szóval, nem szeretnénk itt látni, többet.-Karol
Erre én teljesen ledöbbentem. Nem tudtam mit csináljak. Kitört belőlem a sírás és elakartam szaladni, de ekkor bejöttek a többiek, és elkiáltották magukat, hogy
-ÁPRILIS 1.-Karolék
-Átvágtatok?.-Én kicsit vidámabban
-Ja.-Brigi és dőlt a nevetéstől
-Szemetek vagytok.-Én és kinyújtottam a nyelvem
-Bocsi.-Melinda
-De hülyék vagytok.-Én már megint könnyezve
-Jajj, nyugi, csak vicc volt.-Karol és átkarolt
-Jó.-Én
-Na a fiúkat haza kéne hozni.-Én
-Ok.-Brigi
-Gyerünk.-Melinda
Én így öltöztem fel... (A többiek is ilyesmi göncöt vettek fel:D)          
-Na mehetünk?.-Én tejes harcidíszben
-Jól nézel ki.-Brigi
-Köszi, te is, és mindenki.-Én
-Na gyerünk.-Melinda
Már vagy 50 100 méterről hallottuk a zenét, és beléptünk a disco ajtaján
Leültünk egy asztalhoz, és iszogatni kezdtünk. Elindult a kedvenc számom. A szememmel Tomot kerestem, és meg is találtam. Mentem oda hozzá, de nem magába találtam. Egy szőke csajjal táncolt. A világ forgott velem, de tartottam magam. A sírás is kerülgetett, de nem sírtam. Vagy nem tudtam, vagy nem érdekelt már Tom. Nem volt olyan mint régen. Én szeretem, vagy még sem? Már én sem tudom. Vége lett a számnak és csak akkor borultam ki nagyon, mikor a közös, kedvenc számunkra lassúztak. Ott már nem bírtam tartani magam. Csak sírtam, és a könnyeim potyogtak. A zene hangosan szólt, és amikor hátrafordultam, megláttam a csajokat.
-Mi a baj?.-Melinda aggódva
-Az.-Én Tomra és a csajra mutatva
-Elegem van.-Kelt ki magából Karol
-Odamegyek.-Brigi
-Nem kell csajok, tényleg. De azért köszi.-Én mosolyogva
-Jó.-Karol
-Na tudjátok mit? Táncoljunk.-Én próbáltam oldódni
-Okéé.-Brigi
Miközben táncoltunk, Tom észrevett. Jött volna felém de én direkt arébb-arébb húzódtam.
A végén már elege lett és elindult gyorsan felém...

 

Hello csajok. Csak hülyültem hogy végeeeeeee!! nem lehet engem ien gyorsan és egyszerűen kikapcsolni:D XD Pusz

 

 

Uhh, uh, és uhh.... Ez hihetelen!!!! Ennyi komit??? Wáááá bazz:) Nagyon örülök.. IStenem de jóóóóóóóó:D Nagyon köcc, és rem továbbra is írtok komit!! Pusz

 

 

Mentünk egy 10 percig, és amikor megláttam a helyet, nem tudtam mit csináljak...
-Tom?.-Én meglepődve
-Tetszik?.-Tom rémülten
-Nagyon tetszik.-Én és megöleltem Tomot
Így nézett ki: Volt egy nagy mező, szép zöld fűvel. Ott két személyre megvolt, terítve, gyertya, rózsa stb... Ahol volt az asztal, előtte, rózsaszirmok voltak végig szórva.
-Tom én mindjárt elbőgöm magam.-Én mosolyogva, és könnyezve
-Jajj, ne sírj. Nem lenne szép ez az egész, ha mi nem lennénk itt.-Tom (EGO:D)
-Szeretlek.-Tomnak suttogva
-Én is.-Tom és még a hideg is kirázott
-Mi lenne, ha leülnénk?.-Én 10 perc álldogállás után
-Jó-Jó.-Tom mosolyogva
Nagyon sokat beszélgettünk. Rólunk, rólam, róla. Szóba jöttek a többiek is, de velük most nem nagyon foglalkoztunk. Egymás társaságát élveztük.
-Nagyon finom volt.-Én miközben állok fel a székről
-Igen, az.-Tom
-Na gyere kicsim, menjünk.-Én
-Oké.-Tom és megcsókolt
Hazafelé ballagva, találkoztunk Melindával, és Cintivel.
-Hát ti?.-Én szorosan ölelve Tomot
-Csak kijöttünk.-Melinda
-Ja.-Tom
-Mert már régen láttuk egymást.-Cinti és megölelete Melindát
Ezen csak mosolyogtam egyet, majd Tommal tovább indultunk. Mikor hazaértünk, Andreas és Bill fogadott.
-Csajok?.-Én levetve a kabátom
-Dumálnak a szobámba.-Andreas
-Ja, oks. Megnézem őket.-Én és Tomra néztem
-Menj csak, baba.-Tom és a fenekemre csapott
-Héjj, Tom.-Én pirulva
-Nem birom kiii.-Tom "szenvedve"
-Kis hülyém.-Én és bementem a szobába
-Köszi.-Tom és mosolygott egy sort
-Na mi van itt?.-Én belépve az ajtón
-Szijaaa Beaaa.-Karol ugrott a nyakamba
-Én is szeretlek, Karol.-Én levegőért kapkodva
-Most én jövök.-Brigi és rámugrott
-Jó-Jó.-Én nevetve
-Na miről megy a duma?.-Én már levegőt kapva
-Georg, Gustav.-Karol
-Beszéljünk másról.-Brigi mosolyogva
-Okéé.-Jött az egyhangú válasz
Melinda és Cinti is hazaért, majd ők is bekapcsolódtak, a dumcsizásba. Szóba jöttek a fiúk is.
-Héjj Bill?.-Melinda észbe kapva
-Andreas?.-Cinti
-Georg?.-Karol
-Gustav?.-Brigi
-Tooom?.-Én kétségbe esve
-Dobok Tomnak egy sms-t.-Én
-Oksa.-Mindenki
Szija baba. Hol vagy? A többiek ott vannak? Puszil: Beja
Vártam a választ ami 10 perc múlva megérkezett.
Szija baby. Elmentünk egy kis buliba. Nyugi nem csajozok. A többiek is itt vannak. Nem leszek részeg. Szeretlek. Puszi:Tomod
A többieknek is megmutattam az üzit és hevesen bólogattak.
-Mi mit csináljunk itthon?.-Kérdeztem ijedt arcot vágva
-Én tudok, valamit.-Karol és rám nevetett
-Kicsiiiii a rakáááááás.-Brigi és rámugrott
Brigire Karol, Karolra Melinda, Melindára Cinti. Én meg legalul. Azt hittem megfulladok, de szerencsém volt, mert jött valaki.
-Ki az?.-Én lihegve
-Andreas vagyok. Cinti?.-Andreas
-Itt vagyok.-Cinti és szaladt le
-Fontosat akarok mondani. Nagyon.-Andreas és komoly lett
-Mi az?.-Cinti
-Nos...

 

Hogy mit mondott a köviben kiderül. Pusza!!!!!! KOMIT

 

Nemsoká itt az 50. réx, de csak akkor, ha most összegyűlik 10 komi:) Ha nagyon teccik, a story akkor írtok, komit, és én folytatom, eskü:D Nagy cupp:) pusza

Hello!! van réx!! Rem majd teccik!! Nagy cupp!! KoMiT

 

 

 

 

-Oksa.-Melinda és már el is indult az ajtó felé, mikor hallott valamit
-Csajok... ide.-Melinda
-Miért?.-Én hangosan
-Csönd legyen.-Melinda
-Jó. Bocsi.-Én suttogva
-Na akkor segítetek összehozni vele?.-Andreas
-Aha.-Többiek
-Köszike, rendesek vagytok.-Andreas és elindult az ajtónk felé
Mi csajok iszkoltunk vissza a helyünkre, de amikor a csengőszót meghallottuk ugrottunk mint a nyulak.
-Szia.-Karol majdnem kibukva az ajtón.
-Hello.-Andreas a szemét húzva
-Nagy volt a lendület?.-Cinti miközben jön az ajtóhoz
-Ahham.-Karol
-Öööö.... Cinti beszélhetnénk.-Andreas zavarban
-Na álljunk meg.-Cinti komolyan
-Mi az?.-Mindenki
-Tudjátok, hogy a gyermekem Tomtól van.-Cinti és itt Tomra nézett
-Igen.-Többiek
-Na szóval elvetetem a gyereket.-Cinti és könnyezett
-Mi???.-Fiúk, lányok
-Igen, elvetetem.-Cinti és Andreas karjaiba borult, aki meglepődött, de visszaölelt
-Na jó, tudjátok, mit, mnejünk haza.-Bill
-Ja, jó ötlet.-Brigi
-Akkor pakoljunk össze, és irány a reptér.-Karol
-Okééé.-Mindenki
Összepakoltunk, kimentünk a reptérre, és mág Andreas is velünk jött. Cinti nagy örömére♥
-Na itthon vagyunk.-Bill miközben már az ajtó kulcsot keresi
-Végre.-Cinti
-Itt laktok?.-Andreas csodálkozva
-Ahha.-Mi
-Szép, sőt gyönyörű.-Andreas
-Melinda, eljössz velem a kórházba?.-Cinti
-Én...én..-Melinda dadogva
-Kérlek.-Cinti és egy könnycsepp gurult le az arcán
-Jóó.-Melinda mosolyogva
-Ez-az.-Cinti
-Na mi mentünk.-Melinda
-Oks.-Karol
-Georg?.-Karol sunyin
-Mondd cicus.-Georg és megfogta Karol fenekét
-Nem akarunk beszélgetni...fent... kettesben.-Karol
-Deeee.-Georg és szaladt fel.
-Anyám.-Brigi
-Az.-Én nevetve
-Nem megyünk el valahová Tom?.-Én Tomra nézve
-...Tom nem válaszolt
-Toom. Föld hívja Tomot.-Én mosolyogva
-Mi?..Mi. Hol?? Ki?.-Toma gondolkodásából felébredve
-Mondom, nem megyünk el valahová?.-Én
-Jó, gyere elviszlek egy gyönyörű helyre.-Tom és már húzott maga után
-Hová?.-Én
-Egy szép helyre.-Tom
-Jóó.-Én
Mentünk egy 10 percig, és amikor megláttam a helyet, nem tudtam mit csináljak...

Na hogy hol voltunk?? Az a köviben kiderül!! Addig is komit!! Pusza

Na szevasz!! 48. réx!! Ha elérem az 50-et akkor befejezem, de ha lesz komi vagy 10-15 akkor nem hagyom abba. pucc

 

 

 

-Na akkor itt is vagyok.-Doki
-Mi van vele?.-Melinda aggódóan
-Nyugalom, jól van. Ma haza is mehet.-Doki
-Oké.-Melinda és bement Billhez
-Na kicsim? Mizujs?.-Melinda
-Jól vagyok, már a lábam se fáj.-Bill
-Hello, hallottam hogy Bill medúzába lépett.-Cinti
-Szia. Igen.-Én kedvesen
-Hoztam a teát.-Andreas de amikor meglátta Cintit lefagyott
-Szia. Cinti vagyok-Nyújtja a kezét
-Andreas.- Na ki??:D
-Ööö... Én ..én most megyek.-Cinti zavarban
-Ne... Vagyis várj kikisérlek.-Andreas
-Oké.-Cinti mosolyogva
-Terhes vagy?.-Buggyant ki Andreasból a kérdés
-Igen, Tomtól.-Cinti
-Tom???.-Andreas kerek szemekkel
-Igen, de minden megvan beszélve.-Cinti
-Ööö... Eljönnél velem mondjuk ma este 20-kor vacsorázni?.-Andreas pirulva
-Igen, szívesen.-Cinti és elment
-Gyönyörű.-Andreas
-Ki?.-Én
-Hangosan gondolkodtam volna?.-Andreas mosolyogva
-Na mindegy. Bill jól van, szóval mehetünk.-Én
-Oké.-Andreas és előrement
Mikor mindenki hazaért, azonnal bealudt. Reggel áthívtam a barátnőimet Tomot pedig szépen kitettem. A fiúk Andreasnál voltak.
-Na mizujs csajok?.-Én
-Semmi különös.-Brigi
-Ne hívjuk Cintit?.-Melinda
-Telószáma?-Karol és kereste a mobilját
-Na kicsöng.-Karol
-Szia Cinti.-Karol
-Hello. Karol te vagy?.-Cinti bizonytalanul
-Ahham.-Karol-Nem jössz át?
-De. 10 perc és ott vagyok.-Cinti és le is tette
-Azt mondta 10 perc.-Karol a kihangosító
-Billel mizu?.-Brigi
-Jól van.-Melinda tömör válasza
-Gustavval jól meg vagy?.-Én
-Aha. Olyan aranyos.-Brigi és elpirult
-Héjj csajok.-Én
-Mi van?.-Mindenki
-A fiúknak nemsoká szülinap.-Én
-Tényleeeeeeg.-Brigi
-Szeptember 1.-Cinti belépve az ajtón
-Sziasztok.-Cinti és körbe nyalt mindenkit (Gyengébbek kedvéért puszi-puszi)
-Akkor majd be kell avatni Gustit, és Georgomat.-Karol mosolyogva
-Ahham.-Brigi
-nem megyünk el valahová? Csak csajok.-Én mosolyogva
-Oksa.-Melinda és már el is indult az ajtó felé mikor hallott valamit...

 

 

 

Hogy mi volt az?? a köi részben kiderül:D Nagy cupp... Ez a kép a Tom fanoknak..
Ez pedig a bIll fanoknak:D Cupp