Én odamentem hozzá és felrángattam a kanapéról....
…mire elkezdett visítozni.
- Eressz el! – mondta nyávogva.
- Na ide figyelj Szivi! Most húzz el gyorsan ebből a házból, mert azt is megbánod hogy megszülettél. Mégis kinek hiszed magad, hogy csak úgy lekapod a barátomat? Takarodj! – mondtam és kinyitottam a bejárati ajtót majd kidobtam rajta. Hátra fordultam és Tom csak nagy boci szemeket meresztett rám.
- Ez nem volt szép tőled! – mondta kiosztóan (azmegmien?:P)
- Mert? Mi az h csak úgy lesmárol? És még engem oltogat. – mondtam egyre idegesebben és emeltem a hangom.
- Nem tudom, de nem kellett volna ilyen durván bánni szegénnyel. Van elég baja mostanában. – osztott ki Tom, mire én ledöbbenten néztem rá.
- Höh, mi a baja? Félteni a körmeit nehogy letörjenek? Vagy hajfestéket venni? Menj már Tom, erről a csajról erősen sugárzik h ribanc! – mondtam, és egyre idegesebb lettem.
- Ne beszélj így róla! Nem ribanc! – emelte meg a hangját velem szembe.
- Tudod mit basszus, akkor nyugodtan hívd csak vissza a házba, ha annyira kedveled! Nekem ebből elegem van! – ordítottam le Tomnak a fejét majd felszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Nem értettem hogy mi lehet Tommal, fura volt…lehet h ne mis szeret csak játszotta a fejét…de mostmár nem is érdekel. Viszont ha még1x meglátom h az a csak lesmárolja v többet…akkor kinyírom mind2őt de legfőképpen a csajt. Ezeken gondolkodtam, közben hallgattam az mp3 lejátszómat, és elnyomott az álom. Sok volt ez a nap, számomra. Reggel ébredtem elég nyúzottan, és mikor belenéztem a tükörbe eléggé elszörnyedtem magamtól, mivel elfelejtettem lemosni este a sminkem és elkenődött meg a hajam is mint a szénakazal. Rendbe szedtem magam, átöltöztem egy kényelmesebb otthoni egyszerű kis ruciba és indulta lefele. Mikor leértem akkor csak Gustav volt a konyhába a többiek még aludtak.
- Szia! – köszöntem kómásan.
- Hali! Hogy aludtál? – kérdezte kedvesen és mosolygott rám.
- Szarul. – mondtam majd a pultra hajtottam a fejem, miután leültem a székre.
- Ez elég kifejező. – mondta mosolyogva majd egy megsimogatta a hátam. – Ne idegeskedj! Nemsokára el fog tűnni innen!
- Ki fog el eltűnni? Miről beszélsz? Ugye nem azt akarod mondani hogy… - emeltem fel a fejem a pultról és Gustavra néztem, majd folytattam volna tovább de…
- Jó reggelt! – hallottam egy nyávogós hangot a lépcső felől.
- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem idegesen majd felálltam a székről és karba tettem a kezem.
- Hát azt h tom vissza hívott a házba, és pár napot itt fogok tölteni. Úgyhogy próbálj meg normálisan viselkedni velem. – mondta elég nagyképűen, mire nálam betelt a pohár, és épp leordítottam volna a csaj fejét mikor Tom jött le Trina után a lépcsőn és nyomott egy puszit az arcára majd eljött mellettem, de még csak rám se nézett. Trina csak bájvigyorgott rám. Végleg betelt nálam a pohár…
- Na jó én ezt nem nézem tovább! – mondtam majd felszaladtam a szobánkba (inkább szobámba mostmár), összedobtam pár cuccom egy táskába és egy hotel felé vettem az irányt. Leértem a lépcsőn és mindenki a nappaliban volt. Látták a táskámat, de ne mszólt senki egy szót se mivel tudják hogy egy ideig most így lesz a legjobb. – Én leléptem! Melinda kérlek majd hívj! Nem mindenkinek veszem fel a telefont. – mondtam és ekkor Tomra néztem aki elkapta a tekintetét. Kinyitottam az ajtót és elindultam…