Míg a szállodába értem folytak a könnyeim, és nem értettem Tomot. Ilyen könnyen elenged egy kaland miatt? Ennyire nagy hatással lenne rá ez a csaj? Hát akkor egészségére! Nem érdekel, bár iszonyatosan fáj a szívem! De mégis mi történt? Miért lett ilyen Tom? Még nem jelent meg Trina, nem volt semmi gond köztünk, de most, mintha nem is járnánk…bár már lehet hogy az ő szemszögéből nemjárunk…ehez hasonlókon gondolkodtam út közben és közben zokogtam, de nem tehettem mást, nem nekem kell utána futnom. Elértem a hotelhez és kivettem egy szobát. Melindát felhívtam szállodai telefonon és elmondtam hogy hol vagyok. Ekkor sorolta hogy Tom észhez tért, és utánam jött és most keres az egész városban. Nem tudta h mi volt vele, mintha aludt volna és most ébredt fel. Össze vissza keres engem…mondtam Melindának hogy ne mondja el Tomnak hogy hol vagyok. Leraktuk a telefont és szinte rögtön ez után csengettek. Féltem kinyitni, féltem hogy Tom az. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.

- Hát te meg mit keresel itt? – kérdeztem Tomtól, mert ő volt.

- Téged! Már a fél várost átjártam utánad, most is le kellett fizetnem a recepcióst. Légy szíves bocsáss meg és gyere haza, nem tudom hogy mi történt velem, hogy miért voltam ilyen. El küldöm Trinát, csak gyere haza kérlek! – könyörgött.

- Tom, ez nem ilyen 1xrű…nagyon rosszul esett amit tettél, és mérget mernék venni rá hogy le is feküdtél a csajjal, mivel eléggé össze voltatok melegedve reggel…- tettem karba a kezem.

- Dehogy feküdtem! Soha nem csalnálak meg! – mondta majd meg akart csókolni de nem engedtem neki.

- Kérlek bocsáss meg! Gyere haza! Kérlek! – mondta mire nekem meglágyult a szívem.

- Najó, haza megyek! De küld el azt a csajt onnan mert különben vissza jövök. – mondtam neki mire újra próbálkozott és most sikeresen meg tudott csókolni. A nyálcsere után hazamentünk és Trina eléggé meg is lepődött.

- Ez meg mit keres itt? – kérdezte Csitrin.

- Ez, vagyis Zsuzsi a barátnőm, és ő itt lakik, és ez az ő otthona is, szóval te csak ne általánosíts! Szeretnélek megkérni hogy menj el, és ne is gyere vissza! – kelt védelmemre Tom.

- Micsoda? De Tom, én azt hittem hogy mi azután a csók után… - kezdett bele…

- Milyen csók? Tom erről nem meséltél nekem…- vágtam közbe felháborodva.

- Az a csók amit te is láttál tegnap…több nem volt…és Trina azt a csókot nem igazán én akartam, más nem történt közöttünk és nem is fog, sőt nem is akartam hogy legyen! Nem feküdtem le veled, nem aludtam veled és nem is csókoltalak meg szóval nem volt miről feltételezni. Légy szíves menj el, mert így nem lesz jó… - mondta Tom komolyan és az ajtó felé mutatott.

- Hát jó de ezt még megbánjátok! Főleg te! – mutatott rám.

- Takarodj! – ordítottam vele majd kinyitottam az ajtót és kidobtam szó szerint a házból idegemben. – Szerbusz! – tettem hozzá és rácsaptam az ajtót. A többiek csak nevettek.

- Jól elintézted szívem! – mondta Bill majd adott egy pacsit és megölelt.

- Naná ügyes vagy! – mondta Meli majd ő is megölelt. Utána csak karba tett kézzel Tomra néztem.

- Még én se csináltam volna jobban. – mondta sunyin és odajött majd megölelt. Hirtelen felkapott az ölébe és bevitt a szobánkba.

- Na ezek már kezdik…vagyis Tom kezdi… - mondta Bill forgatva a szemeit.

- Egészségükre. – mondta vigyorogva Meli majd bement a konyhába főzni vmit. Mi Tommal közben jól elvoltunk…az egész délutánt bent töltöttük a szobánkban és…khm 18+ mindenkinek a képzeletére bízom, viszont vadra, gyengédre és szenvedélyesre gondoljatok 1xrre.:DxD

Ugrunk…2hét

Eltelt 2 hét és egyre többet vagyunk együtt Tommal viszont elég sűrűn veszekszünk. Mindenen felkapom a vizet, még a legcsekélyebb kicsi dolgokon is. Elég érzékeny vagyok mostanában. Most is épp egy vita után vagyunk. Egymás mellett fekszünk és szimplán tv-zünk. Én hirtelen felpattantam és lementem a konyhába mert megéheztem. Csináltam magamnak 3 szendvicset(:O) és visszamentem a szobába.

- Te annyit eszel?o.O – kérdezte Tom elképedve.

- Miért? Talán dagadt vagyok? Komolyan úgy gondolod? – megemeltem kicsit a hangom.

- Nem dehogy csak… - folytatta volna…

- Mi csak? Dagadt vagyok ugye? Te szemét! – mondtam sértődötten mire Tom felpattant és kiment a szobából. – Hova mész? – kiabáltam utána. Visszajött…

- Nem bírom a hiszti kitöréseidet. Elegem van. Elmegyek itthonról gondold át h mit csinálsz és nyugodj le. Szia. – mondta mérgesen Tom majd elviharzott. Erre elkezdtem zokogni, majd ránéztem a kajára és hányingert kaptam. Szaladtam a WC-re és kihánytam magam. Elszaladtam egy gyógyszertárba és vettem 2 terhességi tesztet. Az egyiket megcsináltam ami azt mutatta hogy terhes vagyok. Nem hittem a szememnek, direkt megcsináltam  a másikat h akk most mi van. Az azt mutatta hogy nem vagyok terhes….

- Na most akk melyik a jó? – kérdeztem magamtól. Úgy döntöttem hogy felhívom a nőgyógyászom és kérek egy időpontot. Megmondtam neki h mi a gond és azt mondta hogy menjek most be nyugodtan mert nincs jelenleg beteg. Bementem és megcsinálta a vizsgálatot, majd az irodájába beültetett és nekikezdett….Zsuzsi maga nem terhes. Hallatszottak a keserű szavak. A hiszti kitöréseit vigye a pszichiátriára, és ott kezeltesse mert ez sajnos nem lehet terhesség miatt. Sajnálom!  Én ott sírva fakadtam de egy idő után megnyugodtam. Ismét eltelt 2 hét és Tommal egyre rosszabb a viszonyunk, és folyamatosan hányingerem van meg hisztis vagyok még mindig. Egyre többet eszek és már pár kilót fel is szedtem. Az orvosom szabadságon van és nem tudok menni h még 1x megnézzen mert sztem terhes vagyok. A jelek arra utalnak. Nagyon nem vagyok jól lelkileg mert Tom olyanokat vág néha a fejemhez ami nagyon rosszul esik. Már azt is megjegyezte hogy sokat eszek és felszedtem pár kilót. Minden nap sírok 1xrűen nem tudok mit csinálni. 1x csak megcsörren a telefonom.

- Haló? – szólok bele.

- Helo Zsuzsi, a nőgyógyásza vagyok, vissza jöttem munkába, azonnal jöjjön be kivizsgálásra, mert lehet h mégis terhes és én rontottam valamit. – mondta idegesen. Elköszöntem és bementem mire ismét kivizsgált. Ismét beültünk az irodájába ás megint nekikezdett: - Szóval a gyanúm beigazolódott Zsuzsi! Maga 5 hetes terhes. – mondta mosolyogva mire én megint sírva fakadtam de nem az örömtől. Nem volt kedvem ahoz hogy kérdezősködjön hogy mi a baj hanem megbeszéltem vele a legfontosabbakat és hazamentem. Otthon Tom kérdő tekintetével találtam magam szembe.

- Mi történt? Miért bőgtél megint? – kérdezte ridegen hisz mielőtt elmentem megint veszekedtünk.

- Beszélnünk kell! – mondtam remegő hangom.

- Nincs kedvem megint veszekedni szóval ezt kihagynám. – mondta majd egy szó nélkül bement a konyhába faképnél hagyva engem.

- Hogy lehetsz ekkora tuskó? – kérdezte dühösen Melinda.

- Ebbe ne szólj bele légy szíves. – felelte Tom. Bementem a konyhába majd elővettem egy papírdarabkát és ráfirkantottam pár szót. Össze hajtottam és leraktam az éppen vacsorázó Tom elé (mert 19:54 volt). Nem törődött vele amíg evett és egy jó fél óra után eszébe jutott hogy ki kéne nyitni. Én ez alatt felmentem a szobába és kulcsra magamra csuktam az ajtót. Tom kinyitotta a papírfecnit mire lefagyott. Ez állt rajta: TERHES VAGYOK! – dühébe kiment a Melindáékhoz a nappaliba és kiabálni kezdett.

- Meikőtök csinálta ezt? Ez valahogy kurvára nem poénos hogy ilyen üzeneteket kapok. – kiabált Tom.

- Miért mi az? – kérdezte Bill meglepődve.

- Az van rá írva hogy terhes vagyok. – mondta még mindig kiabálva. – Meikőtök rakta ezt elém? – kérdezte.

- Te hülye azt Zsuzsi rakta oda miközben ettél. Látszik hogy nem figyelsz rá. Ez azt jelenti hogy Zsuzsi te…- akadt meg Melinda ennél a szónál. – Zsuzsi terhes? – maradt tátva a szája.

- Micsoda? – nézett nagyot Tom, majd hátrálni kezdett és felrohant a szobába, de nem tudott bejönni az ajtón. – Engedj be Zsuzsi kérlek, beszélnünk kell! – mondta Tom idegesen.

- Nem akarok beszélni róla, nem akarok semmiről beszélni, én azt akarok hogy szeress, de azt nem kapom meg tőled. – kiabáltam ki sírva.

- Kérlek engedj be én szeretlek, nem is tudod hogy mennyire kicsim. – mondta az ajtónak lágy hangon, de meghallottam. Kinyitottam az ajtót és beengedtem, könnyes szemeimet rá emeltem. – Annyira szeretlek kicsim! – mondta majd megölelt én meg csak sírtam.

- Énis téged! Nagyon! – mondta elcsukló hangon.

- Istenem apa leszek! Apa leszek! – kiabálta boldogan és hangosan. Én már itt nevettem és töröltem a szememet.

- Igen az leszel! – mondtam nevetve. – Gyönyörű kislányunk lesz!

- Igen gyönyörű kisfiúnk lesz. – mondta vigyorogva.

- Nem kislány lesz. – háborodtam fel mosolyogva.

- Nem fiú! – ellenkezett velem.

- Ugyan! Nem mind1 hogy mien nemű lesz? Az a lényeg hogy lesz! - öleltem egyre szorosabban magamhoz.

- Teljesen igazad van. Gyere jelentsük be! – mondta mosolyogva majd kézen fogott és elindultunk lefelé a nappaliba…