- Sziasztok! – köszöntünk 1xrre amikor leértünk. Melinda Bill Karol és Georg volt lent a nappaliba.
- Háj! – jött az egyhangú válasz.
- Na mizu? Tényleg terhes vagy Zsu? – kérdezte izgatottan Melinda.
- Igen az vagyok. – fülig ért a szám.
- Tök jó gratu! – jött oda gratulálni mindenki kivéve Bill.
- Nem gondoltatok abba bele hogy így mi lesz a karrierünkel? Még csak 17 éves leszel Zsu nem gondoltál bele hogy a szüleid mit fognak szólni? Az iskolát hogy fejezed be? – sorolta.
- Igazad van. Teljes mértékben, ezektől mind félek hogy hogy lesz de, de én nem vetetem el ezt a gyereket. Arra nem lennék képes. – kezdtem könnyezni.
- Én nem is engedném hogy elvetesd. Majd megoldunk mindent. – mondta Tom majd átölelt.
- Hát ti döntitek el hogy basszátok el az életeteket. – mondta Bill majd elment.
- Igaza van! – kezdtem el sírni.
- Nyugi, csak féltékeny! Nem lesz ilyen, most hülye de majd beszélek a fejével. – mondta Meli majd adott egy puszit és elment. Beszélt vele és minden ok lett. Teltek a hónapok, és csak nőtt és nőtt a hasam. Már az ötödik hónapnál jártam, és Tommal elérkezettnek érkeztük az időt hogy elmenjünk a picinek vásárolni, mivel kiderült a neme, és kisfiú lesz:). A sajtó még nem tudja h mi folyik körülöttünk, azt hiszik hogy csak járunk, nem is sejtik hogy én már terhes is vagyok. Elindultunk reggel 10kor az áruházba, beöltözve hogy ne ismerjenek fel minket. A hasam már teljesen kivehető volt, lehetett látni hogy terhes vagyok. Bementünk egy baba boltba ahol kiválasztottunk mindent, kiságyat, pelenkázó asztalt, babakocsit, babaruhákat, cumit, babaülést a kocsiba, babahordozót, kengurut(aki nem tudja mi az majd rakok fel képet róla:D) és pár játékot na meg még sok mindent:). Megrendeltük és 1 héten belül házhoz is fogják hozni. Még bementünk venni a közeli boltba kaját és indultunk haza. Mikor hazaértünk Billék már a konyhában vártak, ebéddel minket.
(megjegyzés: Csak tisztázzuk hogy már Németben lakunk és anyáék tudják hogy terhes vagyok és igyekeznek mindenbe segíteni bár nem örültek neki, csak azért egyeztek bele hogy németbe költözzünk mert tudják hogy el tudjuk majd tartani a picit, és ha majd tudom folytatom az iskolát. Egy nagy családi házat vettünk közösen Tom, én, Bill, Melinda. Georgék albérletben laknak, Gustavékkal meg tartjuk a kapcsolatot, ők kint vannak Amerikába most jelenleg.)
- Sziasztok! – köszöntött minket Bill majd jól megölelgetett engem.
- Szia, de mi ez a felhőtlen jókedv? – kérdeztem nevetve.
- Semmi, csak szimplán jó kedvem van. – mosolygott. – És hogy van a keresztfiacskám? – simogatta meg a pocimat.
- Jól, már igen intenzíven rugdácsol, és érzem hogy focista lesz belőle… - nevettem megint.
- Nem focista, hanem gitározni fog, lehet hogy a keze mozog annyira. – mosolygott Tom ás hátulról átölelt.
- Hát kétlem hogy a lába helyén nőtt volna ki a keze. – nevettem ismét(mennyit nevetek…:D).
- Csaknem, nem lenne jó buli! – vigyorgott Tom is.
- Aztán nekem vigyázni rá, hisz már az ötödik hónapban jársz. – mondta Bill majd adott egy puszót a pocimra.
- Persze hogy vigyázok. – mondtam majd letettem a táskám és felmentem az emeletre. Tom jött utánam és a szobában lekapott. Meglepett a vadsága, rég volt már ilyen de tetszett is. Aztán rövid idő után mikor már az ágyon csókolóztunk rájöttem hogy mit akar.
- Hé nemkéne! – mondta majd eltoltam magamtól.
- Ménem? Mi a baj? – kérdezte lepődötten.
- Hát most gondolj bele Tom. Mi lesz ha miközben akciózunk a baba meglátja a kukidat és megijed tőle majd elájul, mert nem tudja h mi az a kicsi valami. – alig bírtam elmondani a végét mert már annyira nevettem.
- Nahát! Na várjál ezért még kapsz. – mondta majd elkezdett csikizni, de csak finoman, de akkor is nagyon csikis voltam.
- Neemár, na csak vicceltem de azért tényleg vicces volt. – nevettem és erre befejezte a csikizést, és felém hajolt(mivelfeküdtem).
- Nem, nem volt az. – suttogta.
- Hiányzol. – suttogtam vissza neki erre lágyan megcsókolt. Először nagyon gyengéd volt, de utána mondtam neki hogy ne vigyázzon már ennyire, nekem az igazi Tom kell aki vadabb és egyszerre gyengéd is. Nem lesz semmi gond attól hogy egy kis vadságot hoz ilyenkor is a szexbe. Csodás délutánt töltöttünk oda fent. Kb. este 6óra felé lementem a nappaliba, ahol a többiek és dvdztek és a Kárhozottak királynője c. vámpíros horrort nézték. Georg és Karol is átjött de nagy meglepettségemre ők külön ültek.
- Hali! – köszöntem nekik.
- Háj! Mit csináltatok ti fent egész délután? – kérdezte Bill és ránk nézett.
- Ömm aludtunk. – vigyorogtam bénán.
- Áh értem akkor biztos nagyon jót álmodhattatok mind2en a hangokból ítélve…valami perverz álom. – nevetett Melinda, és mindenki vigyorogva bólogatott.
- Jól van na, ki voltam éhezve már egy kis…khm…és sztem Tom is. – nevettem.
- És a baba nem ijedt meg Tom f*rkától? – röhögött Georg.
- Hogy lehetsz ekkora tapló… - szólt közbe Karol.
- Szivi te ne szólj bele. – förmedt rá Georg.
- Nyugi van! Nem kell háború, béke van! Am meg én is ezzel szivattam az elején Tomot de csak nem ijedt meg a gyerek. – mondtam nevetve. – Kértek inni v enni esetleg? V hozzak kukoricát a filmhez? – kérdeztem.
- Igen inni jöhet, meg a kukorica is! – szólalt meg Bill. – De hagyd csak te csak pihenj majd én hozom. – állt volna fel de…
- Hé terhes vagyok nem halálos beteg…majd ha már a 6-8 hónapban leszek akkor mondhatod ezt, de egyenlőre még csak az ötödik elején vok szóval még bírom a hasam. – mondtam mosolyogva.
- De… - Bill.
- Nincs de, majd én hozom, max egy kis segítséget kérek, Karol léci gyere segíts nekem. – szóltam oda Karolnak.
- Megyek. – mondta majd felállt és kimentünk a konyhába, ahol faggatni kezdtem.
- Mi történt? Összekaptatok v mi Georggal? – kérdeztem tőle miközben a mikróba tettem a kukoricát.
- Igen, összevesztünk délután azon hogy hol töltsük a hétvégét. Ő az anyjáéknál akarta de én nem mert nem igazán bírnak sztem és nem érzem ott jól magam. Szóval ezen össze kaptunk mert őszinte voltam és neki is ezt mondtam. – sorolta.
- Értem, hát biztos kibékültök, csak beszéljétek meg hideg fejjel, nem olyan nagy probléma ez, és a szüleivel is ülj le egyszer beszélgetni hátha kiderül vmi de sztem nem olyan veszélyes ez. Max csak féltik a fiacskájukat de sztem semmi több. – mosolyogtam.
- Köszi. – mondta majd megölelt.
- De mégis mit? – kérdeztem.
- Hogy segítesz. – mosolygott.
- Jaj ugyan már! – mondtam mosolyogva. Kivettük a kaját és piákkal együtt vissza tértünk a nappaliba, ahol már Tom is lent volt. Végig néztük a filmet majd a többiek elmentek discoba de én a pocim miatt maradtam otthon. Tomot elküldtem h ne maradjon csak miattam itthon, de miután elmentek kb. fél órával rá vissza jött, mert ha tudja h én nem tudok jönni és egyedül ülök otthon nem tud szórakozni. Teltek a napok és jött a babacucc és a mi hálószobánkba berendeztünk sok mindent, mivel a pici nálunk alszik. Beraktuk a pelenkázót a kiságyat sötöbö. Másnap mikor megérkezett a reggeli posta azt hittem hogy szívrohamot kapok....
De hogy min kaptam majdne mszívrohamot majd a kövi részből kiderül. Remélem tetszik a rész! Komikat kérek! Pusy!
