A reggeli újság címlapján én és Tom szerepeltem amikor épp a bababoltban voltunk és vásároltunk. A címlapon ez ált: „Tom Kaulitz barátnője gyereket vár!” Beleolvastam idegesen a cikkbe aminek egy részlete ez volt: „ Tom Kaulitz a Tokio Hotel gitárosának barátnője gyermeket vár, és a képekről ítélve már a terhesség közép időszakában lehet. Miért titkolták? Így csak rosszabb lesz minden! A rajongók ki vannak akadva és óriási harag van a szívükben, őrjöngés van. Hogy fog ez vajon végződni?...” Én teljesen kiborultam. Bőgve oda szaladtam Tomhoz és megmutattam neki a cikket. Ő is nagyon ideges lett. Én már kezdtem rosszul érezni magam. A vérnyomásom felszökött és hányingerem lett. Felszaladtam a wcre és kihánytam magam. Ekkor csengetést hallottam, és mentem sápadtan kinyitni az ajtót. Az ajtóba több 10 újságíró állt, és kérdezősködtek, a gépek meg kattogtak. Próbáltak bentebb jönni, amit én nem igazán tudtam megakadályozni. Tom és Bill jelent meg és ők kilökték az újságírókat az ajtón és bekulcsoltál. Behúzták a függönyöket és leültünk a sötét nappaliba. Egyre rosszabbul éreztem magam. Éreztem hogy valami nincs renden a babával. Hirtelen egy nagy fájdalom nyilallt a hasamba mire oda kaptam. Lenéztem az ágyékomra és láttam hogy tiszta vér vagyok. Nagyon megijedtem.

- Toom! – kiabáltam neki sírva. – Kérlek, vigyél be a kórházba, nagy baj van.

- Úr isten. – így reagált mikor meglátta hogy tiszta vér vagyok. – Gyere gyorsan. - Húzott fel a kanapéról, de én megszédültem és majdnem összeestem. Átkarolt, Bill kinyitotta az ajtót, és kezdte törni az utat Melivel együtt az újságírók között. Mire a kocsihoz értünk nagyon sápadt lettem. Betettek a kocsiba hátra és beszállt mellém Melinda aki próbál nyugtatni hogy minden rendben lesz, de én még mindig véreztem. Oda értünk a kórházhoz, és engem betoltak egy székbe és rögtön a műtőbe vittek. Ébren voltam, tisztába voltam hogy mi történik. A babám élete egy hajszálon függ. Ultrahanggal megnézte a doki hogy mi a gond.

- Zsuzsi! Erősnek kell lennie. Megkell szülnie a gyermeket. Most. – mondta a doki komolyan.

- Mi? De hát ez még csak az ötödik hónap. – mondtam idegesen.

- Zsuzsi, ha nem szüli meg akkor meghal. – mondta.

- De miért kell megszülnöm? – kérdeztem már sírva.

- Kérem legyen erős. A gyermekénél nem fedeztem fel életjeleket. Sajnálom de, de a gyermeke meghalt a hasába. – mondta a doki én meg kiborultam.

- Neeeeem. Az nem lehet. Kérem neeee. Neeee. – kiabáltam és sírtam, erre Tom berontott a műtőbe.

- Mi történt? Mit csinálnak vele? – ordított idegesen.

- Kérem menjen ki! – mondta a nővér de Tom félrelökte és nem akart kimenni. – Kérem vigyék ki az urat! – mondta a nővér 2 orvosnak akik kivitték és utána vissza jöttek hozzám.

- Kérem Zsuzsi, tudom hogy nagyon nehéz ez magának de meg kell szülnie a babát, mert maga is meghal. – mondta idegesen az orvos. Én csak bólintottam de még mindig sírtam.

- Amikor szólok nyomjon….MOST! Nyomjon Zsuzsi! – mondta az orvos. Én csak erősen nyomtam ki a babát, de nagyon nagy fájdalmaim voltak.

- Ááááááá! – ordítottam. Kihallatszott a folyosóra is, és Tom nagyon ideges lett.

- Be kell mennem hozzá! Nem hagyhatom hogy baja legyen! – pattant fel de Bill lefogta! – Nem hagyhatom hogy baja legyen! Neeeem! – kiabált Tom, Billt megölelte és úgy zokogott. Én már az utolsó nyomásnál jártam.

- Áááááá. – ordítottam utoljára majd vissza dőltem az ágyra. Láttam ahogy azt a pici testet a karjába fogja az orvos és lerakta az asztalra és bebugyolálta egy kendőbe. Nagyon pici volt. És élettelen. Csak zokogtam, egyre jobban.

- Meg szeretné fogni? – kérdezte az orvos halkan. Én csak bólogattam. Nem tudtam megszólalni. A karomba adta az orvos a gyereket majd kiment a szobából és csak 1 nővér maradt bent. Szinte semmi súlya nem volt. A pici szemei csukva voltak és nem mozdult. Fedeztem fel hasonlóságot rajta és Tomon. Apjára ütött volna. Rettenetesen rossz érzés volt. Csak zokogtam és zokogtam. Nem tudtam abba hagyni. Adtam a pici arcára egy puszit és magamhoz öleltem. Annyira szerettem volna hogy megmozduljon, hogy felsírjon, de nem történt meg, csak egyre jobban sírtam. A nővérke egy szó nélkül kivette a picit a kezemből és elvitte. Megfogtam a hasamat és semmi nem volt ott. Rettenetesen rosszul lettem és hirtelen elveszítettem az eszméletemet. E közben a nővér kiment Tomékhoz…